Kétségbeesés szülte

Az egyszerű, praktikus, férfiízléssel berendezett szobába csak egy valami nem illik: az ágy szélén kuporgó nőalak. Pedig tegnap még olyan magabiztos volt. Most a kétségbeesés szélére sodródik csendben, és már egyáltalán nem tűnik jónak az ötlet. Hogy is juthatott eszébe ilyen őrültség?!

Persze a választ is ismeri. Amikor kigondolta szintén egy ágyon , csak a sajátján. Hagyta, hogy elárassza a fájdalom és az önsajnálat. Merengett az életén. Eddig az ég kegyeltjének érezte magát. Korán megtalálta a párját, élete minden fordulatának megvolt később az értelme. Iskolával, munkával, szerelemmel, egyszóval mindennel szerencséje volt.
És ennek most vége lett. Érezte, hogy újra könny – nem gondolta, hogy ez még lehetséges, bár már a délelőtti temetés előtt is azt hitte, kiapadtak a csatornák. Csak hagyta, hadd guruljanak végig arcán a sós cseppek. Kifogyott az elterelő manőverekből. A házon már igazán nincs mit takarítani (szegény Joci, ha látná! ), pedig a legjobb szándékkal sem mondható rend –, vagy tisztaságmániásnak. Olvasni képtelen, a munka sem köti le (különben is ahhoz még írni is kéne, nem csak olvasni), és a bömbölő rock is csak ideig – óráig volt vigasz, utána idegesítette. Szóval, muszáj volt szembenézni a dolgokkal. Jó állása van, sőt hivatása, ami valamilyen szinten még értelmet ad a létezésnek. Önálló, hiszen van háza, autója (bár vezetni nem tud). A mérleg másik oldalán meg ott tátong a nagy űr. Elképzelhetetlen, hogy legyen még egy férfi a földön, akivel úgy tudják szeretni egymást, mint Jocóval.

Akkor neki sosem lesz ? Pont neki, akinek az életét jelentik? Eddig mindig "nyomós" indokuk volt rá, hogy halasszák a : egy újabb diploma megszerzése, munkahelyváltás, előbb legyen rendben a ház... De most? Mi lesz vele 29 évesen? Egyedül.
És itt indult fejlődésnek a gondolat.
Egy ideje nem szed már tablettát, és 4 nap múlva ovulál. Ha most teherbe esne, még mindenkivel elhitethetné, hogy néhai férjéé a pici.
És már nem tudott szabadulni a gondolattól. Elképzelte a csöppséget a pocakjában, majd a karjai között. Talált egy reménysugárt. Valamit, ill. valakit, akit szerethet.
Na igen. De kivel, mikor, hogyan???

Annyira belefeledkezik gondolataiba, hogy először észre sem veszi a belépő Ákost.