Látogató a kollégiumban 1. rész

Sosem voltam egy igazán vonzó egyéniség 190 centi magas és egy kicsit molett, ami egy kis pocakban formálódott meg. Mindemellett félénk is voltam mivel nem tartottam magam soha jóképűnek és sok próbálkozás és visszautasítás után az ember el is hiszi magáról, hogy nem kell senkinek. Mikor a gimi után egyetemre kerültem csak még jobban megutáltam magam, és mivel egy koedukált kollégiumba kerültem, elég kellemetlen volt hogy szűzként vagyok itt miközben a szomszéd szobában egy gyönyörű lány lakott. Gyakran halottam eleinte mikor van nála "fiú látogató" és hogy éppen nem a leckét beszélik meg. Elég gyakran hallottam egyre másra más és más hangokat a szomszédból gondolom olyan két – három naponta váltogatta a barátait.

Az első találkozásom Eszterrel nem volt felhőtlen, alig két napja laktam a koliban, mikor elmentem mellékhelységbe, természetesen a fiúk részére fenntartott illemhelyre mentem. Mikor kinyitottam a WC ajtaját rendesen meglepődtem egy szőke hajú feltűnően csinos lány ült bent alsóneműben és kezében cigivel.
– Mi van, melák? – szólalt meg hirtelen – Nem láttál még nőt a budin.
Meg sem tudtam szólalni. Csak álltam ott és még a wc papír is kiesett a kezemből és elgurult a padlón.
– Látom, tetszik a látvány perverz állat.
És ezzel a mozdulattal a nadrágomra bökött, de elmérte a távolságot és elég rendesen eltalálta keménykedő férfiasságomat. Minek hatására én odakaptam, lecsuktam szemem és egy kicsit meggörnyedtem fájdalmamban és szégyenemben egyszerre. Ő mint a ki jól végezte dolgát felállt és kikerülve engem kilépett a boxból.
– Nesze te beteg állat, erre recskázhatsz egy darabig.
Majd belökött a WC – hez és rám zárta az ajtót. Én egy darabig még ott maradtam, és sajgó testrészemet szorongattam, hogy múljon a fájdalom.

Mikor vissza mentem a szobámba a szomszédból hangos nevetgélést hallottam, ekkor tudatosodott bennem, a lány a WC – ről nem más, mint a szomszédom, nem mertem vele találkozni egy darabig és mindig korábban keltem nehogy összefussunk. Egy héttel később találkoztam vele, mikor haza értem, és ő megint ugyan azzal a gúnnyal szólt rám.
– Mi van, melák, nem elég a folyosó ahhoz, hogy közlekedj, vagy csak nem látsz a szemedtől fafej. Hülye seggfej, add már vissza a dolimat.
Ekkor vettem észre, hogy ráléptem egy papírra, ami a földön hevert. Felkaptam a földről oda nyújtottam, és gyorsan eloldalogtam, nehogy újabb szitkokat vágjon a fejemhez, vagy valami zavarba ejtőt csináljon velem.