Zsoltival

"Előkészítettem a hátizsákomat, és egy – két apróságot, mivel ma kerékpár kirándulást terveztem az erdőben.
Szeretem a csendet és az elhagyatott tájakat. Igazából ott lehet mindent átgondolni és lazítani.
Mikor mindent rendben találónak véltem, útra indultam.
Igyekeztem a városi forgalmon gyorsan keresztülvágni, hogy minél több időm legyen a természetben gyönyörködnöm.
Persze lassítani is kellett, mert az erdei utak nem éppen kerékpározáshoz vannak. Kis lazítás után folytattam az utam az általam kijelölt útvonalon, melyben egy turista térkép segített.
Boldog érzés volt hallgatni a madarak énekét, az apróbb neszeket, azonosulni a természettel.

Teljesen elhagyatott részhez értem és gondoltam itt fogok . Keresetem egy még jobban védett zugot, hogy ha valaki idetévedne, akkor se vehessen észre.
Meztelenül terültem el a leterített pléden, élvezve, ahogyan a szellő simogatja a testemet. Olyan izgatónak hatott, hogy a farkam is duzzadni kezdett.
De inkább a friss levegő nyomott álomba.

Felriadtam, mert léptek zaját véltem hallani.
Újra reccsent a száraz ág.
Felültem, mert egészen a közelemben hallottam, és nem akartam senkinek sem meglepetést, a meztelenségemmel.
De abban a pillanatban elém toppant egy fiatal fiú.
– Szia, megpihenhetek nálad?
– Persze, csak felveszem a gatyámat – keresgéltem hirtelen.
– Inkább én is levenném, ha nem bánod – mondta kérlelő tekintettel a fiú.
– Persze, ahogy gondolod. Azt hittem eléggé elbújtam, de remélem más nem talál erre.
– Nem hiszem, mert én is csak véletlen láttalak meg – mondta, miközben vetkőzött lassan.
Olyan érzésem volt, mintha sztriptíz bálban lettem volna.
Láttam amint előtűnnek a zsengeség mellbimbói és csupasz, fiatalos teste. Aztán a cipőt vetette le, a rövidnadrágot, majd jött az alsónadrág.
Szinte előpattant a rózsaszín farka, mely átlagosnak tűnt és dús fekete szőr díszített. Zacskója lazán csüngő, mint hogyha a két tojás húzta volna lefelé.
Falni való látvány volt.
Éreztem, hogy megmoccant a farkam és gyorsan hasra feküdtem.
Beszélgetésbe elegyedtünk, így megtudtam, Zsoltnak hívják és huszonegy éves. De amikor szóbahozta, hogy a környezete nem érti meg, mindjárt leesett a tantusz.
– Te meleg vagy? – kérdeztem bizonytalanul, de bizakodóan.
– Iiiiii gen. – nyögte ki.
– Ne légy zavarban, mert én is az vagyok – mondtam mosolyogva.