Egyedül ünnepelt nőnap

Átlagos, unalmas nap volt... monotonul teltek az órák. Sokan már kész lázban égtek, hiszen nőnap volt és este kollégiumi buli volt az egyik koliban. Volt aki azért várta az estét, hogy méltóképpen megünnepelhesse a nőnapot párjával... és akadt olyan is, akit egyáltalan nem hozott lázba március 8 – a.
Evelin is várta az estét, várt egész nap... ő tényleg nem akart mást, csak egy apró üzenetet a barátjától... de talán majd az esti hívásnál, akkor biztos mondja... Evelin körül már mindenki készülődött. Szobatársai mentek a kolibuliba, hívták őt is ünnepeljék meg a nőnapot, higgye el, jó lesz, de Evelin nem akart menni. Fejében már egy egész másfajta ünneplés képei kezdtek kibontakozni, talán az is lesz olyan jó... Alig várta már, hogy elmenjen mindenki, és magára zárhassa a szoba ajtaját, hogy a gyengéd félhomályban kényeztethesse magát... hogy kiélhesse a fantáziáit. Mindennél jobban vágyott már a kielégülésre, néha érezte, hogy puncija össze – össze szorul. Nem volt már messze a holnap, amikor is találkozik kedvesével, és szeretkezhetnek...

De Evelin most másra vágyott... meg akarta ajándékozni önmagát a gyönyörrel... De egyelőre még nem volt egyedül, a lányok még mindig készülődtek, festették magukat. Evelin feküdt az ágyon és sóvárogva várta a rá váró kéjt, néha lopva végigsimított a mellén... a saját érintésétől megborzongott, úgy érezte, hogy egy perc alatt al tudna élvezni, ha belenyúlna a bugyijába. De nem tehette és nem is akarta. Nem egy közönséges masztira vágyott. Ki akarta elégíteni magát, a vágyait. Számára ez egy szertartás volt... ahol minden titkos vágya előkerülhetett, hiszen önmaga előtt nem kell szégyelnie magát.
Lassan elmentek a szobatársai. Evelin még várt egy kicsit, félt, hogy lebukik, félt a , a szégyentől... de fel is izgatta a várakozás, a tiltott dologra való vágya egyre erősebbé vált. akarta magát, fel akart izgulni, olyannyira, hogy patakokban folyjon a nedve, hogy szinte megmerevedjen a teste a vágytól.