Mankó

Már másfél órája tombol a vihar – gondolta Balázs és belekortyolt a teájába. Nem tetszett neki ez az ítéletidő, mert két hétig a trópusi szigetek adta meleget élvezhette. Búskomoran nézett ki a konyhája ablakán, hiszen mindenkit elszomorít a szürke kabátba öltözött főváros látványa ilyenkor. Elmélkedését, egy éles sípszó szakította félbe, melyre egy egyszerű káromkodás volt a válasz, hogy persze megint elfelejtette kicseréltetni a csengőt. Előkereste a kulcsát és indult ajtót nyitni. Meglepetésére Lili állt az ajtóban, a szomszédja. Ismerte a lányt. Néha együtt néztek filmet, vagy együtt oldották meg a háztartási gondokat, de több sose volt köztük egyszerű szomszéd – szomszéd viszonynál. Furcsa volt neki az, az életvidám lány most mankóval a hóna alatt, kissé búskomoran néz zöld szemeivel rá. Végigmérte a lányt, tetőtől – talpig csurgott róla a víz.

– Szia. Ne haragudj, hogy így rádtörök csak elvesztettem a kulcsom, és ebben a házban csak veled vagyok jóba. Szóval, ha megkérhetnélek, hogy telefonálhassak egyet a lakatosnak, ne ha...
– Gyere be és hagyd abba a ne haragudjal légyszi, mert nagyon aranyosan tudod mondani, de semmi értelme – szakította félbe a mondatát. Segített neki beljebb jönni és leültette a konyhába. Lili a mankóit falnak támasztva leült egy székre. Balázs, már amikor hazajött találkozott vele, és tudta, hogy valami nincs rendben, de amikor megkérdezte, hogy mi történt a leány csak annyit felelt, hogy balesete volt. Nem értette, miért, de rosszul esett neki, hogy nem látja azt a gyönyörű csillogást és pajkosságot a szomszédja szemében.
– Kérsz teát? Most készítettem és még meleg.
– Köszönöm. Ha nem gond, igen
– Ha gond lenne, elrejteném előled az összes mozdítható ételt, italt, ja és egyben a tárgyakat is – kacsintott egyet – na most meg keresek neked valami száraz ruhát, ha a hölgynek megfelelnek a nagyobb méretű cuccok, mint amiket ő hord.
– Ne fáradj, hallod én csak egy tele... Késő volt, kedves szomszédja már elindult keresni neki valami számára is hordható ruhát. Nem sok ideig keresgélt, de fogalma nem volt, hogy mit vehetne föl egy lány férfiruhákból. Talált egy inget, meg egy kisnadrágot, elhelyezte őket az ágyán. Gondolt egyet és halk léptekkel a konyha felé vette az irányt. Végignézett az elbóbiskoló lányon, majd egyszerű mozdulattal a térde alá nyúlt.

– Mit csinálsz?? Hé! Tegyél le! – sikongatott a leányzó.