Ajóannyát!

Bögyös kis macát vettem feleségül. Az állatkerti sétányon igézett meg, amint pirosló hosszú haját, és kerekded seggét felváltó ütemben ringatta együtt előttem. Az ágyban már nem volt ilyen szívdöglesztő, mert mint minden széplány tükörnek nézte a világot. Szépelgett szeretkezés közben és nem engedett közelebb magához. Hagyta, hogy megdugjam, és élvezte is amikor belelövök, majd elvárta, hogy csiklózzam, de többet nem engedett. Heves élvezete után befejezettnek tartotta a szeretkezést. Szerelmesek voltunk, hát össze is házasodtunk.

Anyukához költöztünk az anyósomhoz. Akkoriban még így hívtam, és újdonsült asszonyom nem akart elszakadni tőle, ezért is engedtem a kísértésnek. No meg azért, mert anyósom ugyancsak felkeltette érdeklődésemet. A feketére festett negyvenes özvegyasszony, ágaskodásra késztető bájaival, felcsigázta fantáziámat.

Már az első találkozásunkkor megéreztem, túl színpatikus vőjelölt vagyok. Később kiderült, az ő unszolása erősen besegített, hogy a lánya hozzám jöjjön, mivel Katalin a farkamat akkoriban még nem tartotta olyan fontosnak.

Katika, mert így hívták újdonsült asszonyomat, korán, vesztette el eredeti anyukáját. Édesapja nevelte, majd újraházasodott, a mostani mamát hozva a lakásba. Az új anyuka és a kislány összemelegedtek, és saját lányaként nevelte a cseperedő szépséget. Mígnem három éve, az apuka is belehalt egy autóbalesetbe. Így azután özvegyül maradtak mindketten, a lány és mostohája. Kellett hát a házba a férfi, és vele együtt a "fegyvere" is.

Anyuka ugyancsak szemrevaló anyós. Nagy telt keblekkel, széles fenekével, és örökké csillogó farokevő tekintetével. Mégis, eleinte egyenesen visszautasító volt, sőt szinte merev, kötelezően megtartva az előírt távolságot lánya férjével szemben. Ez már – már volt. Kértem is a feleségem, beszéljen vele, ne legyen olyan elutasító, mert még összetegeződni sem akart velem.

Viszont többször észrevettem, szabályosan leskelődik utánunk. Eleinte betudtam anyai aggodalmának, de ez több volt ennél. Különösen meghitt együttléteink érdekelték egyre nagyobb figyelemmel. Egy – egy ellesett smár, fenékre verés, hosszas tapizás után éreztem a mögöttünk leskelődő tekintetét. Lassan nem volt szabad pillanatunk tőle.