Szerelem érintése

Sokszor ült esténként a bárpultnál, válláraterített zakóban félrecsúszott nyakkendővel, aranykeretes szemüvege mögül messzire nézve, de befelé figyelve. Nemrég került a városunkba jóval túl a harmincon ez a vékony kis ember, valami értelmiségiféle, aki hihetetlen erőt sugárzott magából. Keveset és ritkán kortyolt a poharából és, ha épp engedte a vendégforgalom, komoly dolgokról beszélgetett velem, kiváncsian hallgatva véleményemet. Olyankor felnőttnek éreztem magam mellette, úgyéreztem, komolyan vesz engem. Ez nekem szokatlan, de jó érzés volt.

Egy éjjel megvárt zárás után, folytatni ugymond a félbehagyott beszélgetést. Együtt sétálgatva magától értetődően fogtuk meg egymás kezét és szótlanul mentünk tovább a parkon át, az ujjaink beszélgettek valami ismeretlen, de mégis ismerős nyelven. Átsugároztunk egymásba valami érzéki erőt, valami biztató bizonyosságot arról, hogy nekünk valami közünk van egymáshoz.
Szótlanul értünk a lakásához és nemkellett hívnia, hogy menjek vele. Lezuhanyozva vártam, meztelen testem eltakarva, mellémbújt és ölelő karjaiban aléltra olvadtam el. Arcom, testem, minden porcikám végigsímogatta és láttam a szemében a fényt, hogy ő most szépnek lát engem és én jónak érzem magamat vele. Megdajkált szinte, mint egy kisbabát, cirógatott, szeretgetett, szinte félájultan éreztem ahogyan a testemből elővarázsolja a vágyat, a soha még nemvolt megnyugvás érzését, ahogyan minden érzékével, nyelvével, szájával, kezei mozdulatával létrehozta bennem a vágyat, amely őrült ondósugárral a felszinre tört.
Az extázis határán tértem magamhoz és próbáltam testi viszonzással megszolgálni a kapott gyönyört, mit önző csak fogadtam. Én a popósexet kívánnám belőled jelezték ujjai és marokra fogta soványra horpadt seggemet, ujjaival nyelvével a lukamba játszva.