Jázmin kalandjai - Kirándulás a Delfin-öbölbe 1. rész

A felkelő Nap első sugarai aranyos fénnyel borították be Santa Ana városát. A kaliforniai kisváros lassan megtelt élettel. Jázminnak, mint oly sok mindenkinek ez a nap is úgy kezdődött, mint az összes többi. De nem tudhatta, hogy ezen a napon az élete végleg megváltozik.
Még alig egy-két óra telt el az óta hogy az első napsugarak beszűrődtek a szoba ablakán, amikor az ébresztőórája megszólalt. A lány félálomban lecsapta az idegesítő zajládát és fölült az ágyában. Nehezére esett kikelni az ágyból de hát, muszáj volt. Lassan odasétált az erkély ajtóhoz és elhúzta a redőnyt. A fény úgy áradt be a szobába mintha odakint most kapcsoltak volna föl egy több ezer wattos égőt. Jázmin megdörzsölte a szemét majd már kissé éberebben elindult a fürdőszoba felé. Egy frissítő zuhany után megfésülte hosszú fekete haját.
– Jasmine! Kész a reggeli! – hallatszott apja kiáltása.

Még mindig nem bírta megszokni, hogy szülei nem azon a néven szólítják, amit születésekor adtak neki. De hát meg kellett értenie, hogy ha új életet kezd a régiből minél kevesebbet, tarthat csak meg. Már három év eltelt az óta hogy elhagyta szülőföldjét. Apja kedvező állásajánlatot kapott Amerikában így hát miután ő elvégezte az általános iskolát, rögtön szedték a sátorfájukat, eladták a rózsadombi villát, és örökre elhagyták Magyarországot. Hosszú ideig tartott, amíg Jázmin megszokta az új életet. Rövid idő alatt minden megváltozott körülötte. Szülei szinte egyik napról a másikra csak angolul voltak hajlandók beszélni vele és szinte mindent megtiltottak neki, ami csak egy kicsit is emlékeztetheti addigi életére. Nehéz volt de végül megszokta. Most már alig gondolt régi életére. De mégis voltak dolgok, amiket az óta sem bírt megszokni. Ilyen volt többek között a név is.
– Megyek apa! – kiáltott vissza.
Gyorsan felkapott magára egy toppot és egy farmernadrágot és lerohant a földszintre. Ilyenkor mindig igyekezett keresni valamit, ami eltereli a figyelmét az emlékeiről. Ez most egyáltalán nem volt nehéz. Hiszen már csak két nap volt hátra a kirándulásig a Delfin-öbölhöz. Ezt várta már hónapok óta, mióta csak az osztályfőnökük bejelentette. Barátnői már rengeteget meséltek neki arról a helyről.