Étterem? Jer velem...

Megérkeztünk. Kiszállok veled szinte egyszerre, zárak záródnak gombnyomásra, majd belémkarolsz, s haladunk az étterem felé. Elegáns vagy ebben az estéji költeményben, pedig egyszerű fekete hosszú szoknya, öblös kivágás, melybe öröm a bekacsintás. Rajtam zakó, de kigombolva, az ing fehér, mégis kicsit kékes, már anyagának érintése is, jóleső érzés. Szövetgatya, alkalmi cipő, jólesett néha így puccosan nekivágni az estének. Gondoltam megkímélek a főzéstől, s elmegyünk egy közeli étterembe, amolyan kis eldugottba, ahol ízlik azért a vacsora. Ajtót nyitok az ajtóhoz érve.
– Fáradjon be hölgyem..
Néha magáztam, mert egyrészt udvarias forma, s ettől mindig derűs mosoly húzódott az arcára. A pincér öreges, amolyan bácsi, fehér öltönyben, csokornyakkendőben. Rajtam nem volt semmiféle, de ez nem zavart, elegancia, ide vagy oda, kösse fel, aki feltalálta.

Megmutatta sarok szegletünket, furcsa volt, hogy sehol senki, mégis ide ültetett minket, de talán nem is lényeges, csak érdekes, fehér abrosz szinte a földet súrolta, s az elmaradhatatlan kellékek, semmi extra. Helyet foglaltunk, pincér úr elénk tette a , kinyitva fehér ruhaszalvétáját, bal kezével a hasához szorítva. Kérdőn nézett rám kedvesem, gondolataimat fürkészve, kacsintottam, s rendeltem. Franciát, vörös félszáraz, a nevét meg sem próbáltam kiejteni, csak az ujjammal mutattam, abból kérnénk egy palackkal, borsós ár, az ember mit is vár? Érezzünk jól magunkat, s ha ez az ára, a fene se bánja. Az öregúr, csak mosolygott, majd bólintott.
– Jó választás uram, esetleg valami mást parancsolnak?
– Egyenlőre beérjük a borral, de még foglalkozunk az étlappal.
– Máris hozom!
Elegáns lépteit szedve, haladt el tőlünk. Kicsit még böngésztem az étlapban, jól csengő nevek, szép leírással, de nem voltam éhes.
– Te éhes vagy?
– Nem, de majd talán a bor meghozza az étvágyat.
– Milyen vágyat?
– Az étvágyat Tee, rossz a füled? Vagy folyton ezen jár az eszed?
– Férfi vagyok, na már ez is baj?
– Dehogy, még szép, gondolj bele, akkor itt ülnék?
– Háááát...

Jött a pincér megszakítva beszélgetésünket, tálcán hozta rendelésünk. A poharakat leteszi rendeltetésszerű helyére s előttünk bont palackot, az elegancia itt sem marad el, kecses mozdulatok, értette a dolgát.