Rita és Kinga 1. rész

Ez a történet két évvel ezelőtt esett meg velem.
Elsős voltam az egyetemen, megvolt a tavaszi félév vizsgaidőszaka is, és csak egyetlen vizsgámat sikerült teljesen elrontanom, azt is még ősszel. Vagyis örömmel vettem tudomásul, hogy ennek a 'sulis' évnek is vége van.
Otthon unatkoztam. Az egyik jó hölgyismerősöm hívását vártam... számítógépeztem – lövöldöztem a terroristákat a képernyő előtt. Mivel az ilyesmiben eléggé béna vagyok, hamar ráuntam. Kiléptem a játékból, elindítottam valami zenét, majd mobiltelcsimet a számítógépasztalon hagyva az ágyamra vetődtem, elővettem egy könyvet a polcról, olvasni kezdtem lassan lapozgatva. Nagyon nem figyeltem. Már a huszadik oldalnál tartottam, amikor csengett a telefonom, én meg csak annyit tudtam meg a lapok tartalmából, hogy megszületett Szinuhe valahol Egyiptom földjén... A telefon kizavart a gondolataim közül. Amikor felkaptam, láttam a képernyőn, hogy éppen az hív, akire vártam: Rita. Kilenc évig volt osztálytársam, annakidején, a suliban. Nem volt egy gyönyörű lány. Egyszerűen csak jó csaj volt. Nem túl magas – úgy 160 cm körül lehetett, nem is nagykeblű, de igen bájos arcú. Amit én különösen szerettem benne, hogy sötét-sötét fekete haja volt, és selymes barna bőre, bár sohasem szolizott. Szóval megnyomom a gombot:

– Csaó, Ritácska, mi tartott ennyi ideig? Lerobbant a kocsid?
– Ne idegesíts, Áron fiam, mert a végén otthon hagylak! – röviden elmagyarázza, hogy miért nem tudott hamarabb indulni, bocsánatot is kér, mert már fél tizenkettő van... beszél úgy fél percig nagy sebességgel, majd azt mondja hirtelen: – Amúgy Kingát is hozom. Öt perc múlva lent legyél! – Le is teszi a telcsit. Nem kell sokat gondolkodnom: tudom melyik Kingát hozza. Ő is osztálytársunk volt, igaz, csak három évig. A három utolsó évben. Nem csak egyszerűen jó csaj, hanem kifejezetten jó csaj. Alig valamivel alacsonyabb nálam. (Távolról sem vagyok kosárlabdajátékos, de a 177 centis magasságommal azt hiszem a törpék közül is kilógnék a sorból. ) Világosbarna haja volt, de mindig aranyszőkére festette. És nagyon jól állt neki. Szép, nagy mellei voltak. A suliban a haverokkal rengeteget bámultuk – főleg, ha felvett valami szűk pólót, és alá semmit...