A lekésett busz

Sziasztok! Most egy évvel ezelőtti, gimis sztorimat szeretném elmesélni.

Szóval a negyedik is úgy kezdődött, mint a többi év... nem, nem úgy, hogy az előttem álló sulis akadályokra gondolok majd, hanem úgy, hogy néztem az elsős csajokat. De szerintem nem én vagyok egyedül az, aki az új, frissen érkezett kiscsajokat nézi. Van valami izgató abban, hogy tudod, fiatalabbak nálad, és még tapasztalatlanok. Te szeretnél nekik először tapasztalatokat szerezni.
Legalábbis én így gondolom.

Szóval már az első nap kiszúrtam egy elsős csajszit, aki hihetetlenül gyönyörű volt. Emlékeztetett a volt barátnőmre, akit nagyon szerettem... biztos vagyok benne, hogy ezért tetszett nekem. Mivel nem vagyok az az ajtóstul a házba" típus, ezért figyelgettem a csajt még úgy másfél-két hónapig, figyeltem minden egyes mozzanatát, rengeteget mosolygott, és ezért nagyon szimpatikus volt nekem.

Aztán egy kisebb lépésre szántam el magamat: írtam neki egy névtelen mail-t, amiben közöltem vele, hogy nagyon tetszik nekem, szeretném megismerni, és ha érdeklem, írjon vissza. Másnap kaptam is tőle egy válaszlevelet, amiben rólam kérdez. Sokan mondták már, hogy jól nézek ki, nekem mégsem volt soha önbizalmam ezen a téren, szóval örültem, hogy megismerhetem így levelek útján ezt a gyönyörű lányt, de nem hittem volna, hogy több lesz belőle. Kb. másfél hét levelezés után kaptam tőle egy olyan levelet, amiben kijelentette, hogy szeretne velem találkozni. Tudtam, hogy egy 15 éves csajszi nem olyan, mint egy 18 vagy egy annál idősebb csaj, szóval tudtam, hogy meg kell érte küzdenem, de nem zavart a dolog. Megbeszéltünk egy találkát egy szórakozóhelyre. Mivel tudtam (tapasztalatból is), hogy egy ilyen korú csaj nem fog egyedül eljönni este egy szórakozóhelyre, ezért én is a haverommal mentem. Gondoltam majd lerázzuk egymás barátait/barátnőit és tudunk egy kicsit kettesben lenni.

Nos, amikor felértünk az emeletre, csalódottan láttam, hogy nem lesz könnyű dolgom, mert ő egész "tömeggel" érkezett, ott nevettek harsányan egymás történetein. Félreültem haverommal, és gondolkoztam, hogy mit tegyek, hogyan szedjem ki abból a tömegből. Egy pillanatra ránéztem, abban a pillanatban ő is rámnézett. Kb. tíz másodpercen belül láttam, ahogy feláll az asztaluktól.
Éreztem, hogy most ide fog jönni hozzám. Barátom "Sok szerencsét! " mondatával el is sietett,