Az irodai feleség 4. rész

16. FEJEZET

Egy márciusi szombat reggel a tavasz első sejtései már ott voltak a levegőben. Natalia Perez kirohant a kollégiumból és Jake karjaiba repűlt. Fekete leggingset, szűk piros felsőt és fekete bőrdzsekit viselt, amit a férfi vett neki. Megcsókolta és izgatottan kérdezte: – Mit csinálunk ma?

"Elhozzuk a dolgaidat a kollégiumból. Azt akarom, hogy hozzám költözz" – mondta neki.

A lány álla leesett. "Komolyan mondod?! "

"Igen. Akarod? "

A lány fel-alá ugrált örömében. "Igen igen igen! "

A 18 éves lánynak nem nagyon volt szállitnivalója. Meglehetősen korlátozott mennyiségű ruha és néhány különféle apró cucc. Egyszerre minden elfért az autójában.

Natalia a hétvége hátralévő részét azzal töltötte, hogy energiagömbként ugrált a társasház körül és otthon érezte magát a két napfényen kibaszott rohama között. Jake enyhén szólva is elégedett volt.

Ez volt a könnyebbik rész.

A nehéz rész hétfő reggel volt, amikor egy mogorva Carmen lépett be Jake irodájába. – Beköltöztetted a lányomat a lakásodba anélkül, hogy megbeszélted volna velem! – mondta egyenesen a nő.

– Ez a dolog köztem és Natalia közt van, Carmen – jelentette ki higgadtan. – Felnőtt ember és maga hozza meg a döntéseit.

– De csak 18 éves!

– Elég idős ahhoz, hogy te és Diego lefektessetek engem vele – emlékeztette.

Carmen leült a kanapéra és lehajtotta a fejét. Úgy érezte, elvesztett egy versenyt, amelyben nem is tudta, hogy benne van. Egy könnycsepp gördült végig az arcán.

Jake melléje ült és átkarolta a vállát. – Ne sírj, Carmen – nyugtatta.

– Gondolsz rá, amikor velem vagy? – szipogott a nő.

– Nem. Ez fordítva van.

"Igazán? "

– Igen, tényleg – biztosította Jake. – Azért szeretem, ha Natalia a közelemben van, mert rád emlékeztet. És ez megóv attól, hogy magányos legyek.

– Ó.

– Most már jól vagyunk?

"Igen. "

"Jó. Ha megbízol bennem, ez lesz az a nap, amikor megmutatjuk mindenkinek, mennyire szeretjük egymást. Bízol bennem? "

Ő bólintott. – Igen, Jake.

Felállt és talpra rántotta a nőt. – Jó, kimegyünk.

"Ki? Hova? "

– A fodrászatba.