Chat

Fáradt aggyal ülök a gép előtt. Kicsit csalódottan meredek a képernyőre. Persze megint csetelek. Ne kérdezd, minek. Az utóbbi időben ez lett az esti programom. A férjem a saját gépén játszik háborúsat a barátaival a nappaliban, én meg az ebédlőt bitorlom, és szintén a hálón lógok. A mottó: közös ágy, külön gép, s azt gondoljuk, ezzel feltaláltuk a hosszú, boldog párkapcsolat titkát. A hosszával nincs is gond – vagy száz éve együtt vagyunk. Egyszerű, néha már az unalmasság határát súroló életünkkel is elégedett vagyok többnyire. Ma éppen kevésbé.
Ezredszer írom be a méreteimet firtató tolakodó kérdésre sablon-válaszom: – Csak egy hétköznapi barna nő vagyok.
Egy másik ablakban kék háttérben kék betűket silabizálok, és olvasom egy korombeli, vagy alig egy-két évvel idősebb férfi panaszát arról, hogy már kihűlt 5 éves kapcsolatuk, alig szeretkeznek, és maradna is, meg menne is. Nem az első eset. Olyan, mintha a chat a szerelemben szerencsétlenkedők nagy gyűjtődoboza lenne. Mit keresek én itt?! Persze kifogás és magyarázat bőven akad, és szerencsére néhány visszatérő, már-már baráttá vált beszélgetőtárs, akikkel tényleg lehet, és érdemes eszmét cserélni, vagy csak poénkodva időt múlatni.

Előbukkan egy új ablak. Mosolyt csal arcomra az ismert nick. Ő a gondtalan nevetgéléshez a legjobb társ. De az ördög bújik belém. Az eddig gondosan került témáról, szexuális életéről kérdezem. Csend. Már azt hiszem, elriasztottam, de nem. Előbb kissé visszafogottan, tapogatózva, hogy tényleg ezt akarom-e, majd egyre inkább belefeledkezve a témába válaszolgat, kérdez. Örömmel nyugtázom, hogy hasonló a szexuális ízlésünk. Anekdotázik. Én is felszabadultan mesélem első szárnypróbálgatásainkat kedvesemmel, együtt nevetünk a rég volt, tán igaz se volt bakikon.
Egyszer csak közli, hogy "felállt" tőlem, és nagyon kívánja a szexet. Virtuális játékra hív. Korábban próbáltam már valakivel, de az nem jelentett igazi élvezetet. Most sem számítok túl sokra, de ha már ilyen állapotba hoztam – gondolom –, a legkevesebb, hogy segítek neki. Beszélgetésünktől jókedvemben tehát belemegyek.
Megkérem, hadd kezdjem én, és ahogy magam előtt látom a képet, már gépelem is:
– képzeld el, hogy állsz a szobában...
– mögéd settenkedem...
– és finoman a hátadhoz dörgölöm a melleimet...
– a nyakadat puszilgatom...