Első éjszaka

Süketítően zajos éjszaka volt! Szobám csendjét kettéhasította az utca dübörgése amint kinyitottam az ablakot. Az út menti lámpák fénye is durván hatolt be a sötétségbe amint kihajoltam az utolsó cigarettára. Az aznapi utolsóra természetesen, mert leszokni, már évek óta nem sikerült. Minden nap ezt a játékot játszottuk. Ő csendben aludt a szobában mit sem sejtve és pedig szégyenkező módjára szívtam titokban a cigit és fújtam ki a füstöt az ablakon. Utána sterilizáltam magam... kézmosás, fertőtlenítés, fogkrém, szájvíz, ruhacsere, meg ami kell. Ő pedig eljátszotta másnap, hogy nem érzi a megült füstszagot a szobában és nem látja a lehullott cigarettapernyéket a padlón, az ablak alatt. Az az este azonban más volt mint a többi. Már épp elnyomtam a csikket (valójában elegánsan kidobtam az utcára, de ezt már magam előtt is szégyellem), mikor megláttam valamit. Valakit. Őt. Így nagyon nagy betűvel, bár mindig utáltam az ilyen szentimentális megjelenítéseket. Ő akkor parkolt le a ház előtt dölyfös autójával és kiszállás közben hangosan kacagott bele az éjszakába. Na meg a telefonjába, mert anélkül ritkán lehetett emberek között látni.
Épp befejezte a beszélgetést, bezárta az ajtót és már vártam a következő lépést, mikor elegáns nemtörődömséggel az autónak támaszkodott és elővett a táskájából egy szál cigarettát. Művészi mozdulatokkal meggyújtotta és csukott szemmel mélyeket szívott belőle, majd engedte, hogy a füst az égbe fodrozódjon. Abból később sem engedett, hogy a lakásban és az autóban nem lehet füstölögni, meg akarta őrizni a privát helyek steril tisztaságát. Már percek óta nézhettem mikor egyszer csak, mintha megérezte volna, elkezdte pásztázni az emeleti lakásokat. Gyorsan behúztam az ablakot, talán túl gyorsan is ahhoz, hogy még feltűnőbb legyen, majd a szokásos esti szertartás után bebújtam a kedvesem mellé az ágyba és Róla álmodtam. Róla, az ördögi szépségről a ház előtt.
Napok teltek el úgy, hogy nem hallottam felőle, pedig minden éjjel kerestem az ablakban, és minden bevásárláskor csak rá vártam a lépcsőházban. Egy csúnyán átmulatott éjszaka után valamikor hajnalban tévelyegtem haza és akkor találkoztunk. Akkor, amikor igazán nem számítottam rá.