Nagyiék tanyán laktak 4. rész - Nyaralás az erdészlakkban

A nap nagyon vidáman telt, sokat csipkelődtünk és csókolóztunk.
– Nézd mekkora van Zsigának! – kiáltott Piri az istállóban, miközben az egyik lóra mutatott.
– Jézus Mária! – böktem ki.
– Csodás, nem?
– Igen az...
– Te gondoltál már, hogy állatokkal? Mert én bizony kipróbálnám a Zsigát!
– Ne izélj már!
– Miért? Nézd ezt a faszt! Ilyen nincs egy csávónak sem. – közelebb lépve a lóhoz markolászni kezdte annak méretes szerszámát. – Ez pont az én pinámba termett!
– Te tudod!
A dolog most ennyiben maradt, mert még sok dolgunk volt a ház körül. Este nem hagyott nyugodni addig a barátnőm míg el meséltem az én kislánykori esetemet. Most, hogy tudtam Piri Zsigához való vonzódását, könnyebb volt.
( Azt hiszem a történet eleje nem való nyilvános publikálásra, a folytatást viszont már olvashattátok. )
Piri elképedve hallgatta a mesét, közben Apám! Baszd meg! Lepetézek! – beszólásokkal kísérte mondókámat. Persze a punci-csorgás és az azt követő játék most sem maradt el.
Egyszer csak felnézek és látom, hogy Pistike áll az ágy végében. Szólni sem bírtam a meglepetéstől.
– Bevesztek engem is?
– Te kis féreg! Mit képzelsz? Takarodj ki azonnal! – hallottam a kedves nővértől.
– Hát jó! – vonta meg a vállát a fiú – Apuéknak biztos tetszeni fog, amit mesélek, ha hazajönnek...
– Mit mesélsz te?
– Mesélek a koleszről, meg arról, amit itt csináltatok...
– Hallgatóztál, te disznó?
– Úgy is lehet mondani...
Hosszabb csönd következett. Úgy éreztem, nekem kell lépni.
– Na jó, mutasd mivel akarsz beszállni!
– Mit?
– Vedd elő a pöcörődet, ha akarsz valamit!
Pisti szó nélkül letolta a rövidnadrágját. A pöcije úgy állt mit a cövek. Nem volt nagy de aranyos. Érdekes, hogy először láttam egy fiú nemiszervét.
– Hát ez a nővérednek kevés lesz... Na gyere lássunk valamit, gyere az ágyra és csináld azt, amit akkor, mikor hallgatóztál.
Pisti fellépett az ágyra és masszírozni kezdte a fütyiét. Piri még durcás volt, de azért figyelte öccse ténykedését. Egyszer csak Pisti megremegett és a fütyiéből fehéres váladékcsíkok repültek szerte szét beterítve mindent, köztük minket is mivel szemben ültünk éppen.
– Azért szólhattál volna, te pöcs! – szólt Piri, aztán kitört a röhögés.
– Menj ki egy kicsit légyszí! – szóltam, miután lenyugodtunk.
Megdumcsiztuk Pirivel mit tegyünk, aztán visszahívtuk a fiút.