Rokoni segítség 3. rész

-Gyertek menjünk a hálószobába – indítványoztam a kielégülten pihegő nőstényeknek – ott folytassuk, mert azért az talán kényelmesebb. Most Én viszek mindent, ti csak menjetek, mindjárt összepakolom ami szükséges.
– A fürdővel szemben van az Anyu szobája, ott leszünk – ugrott fel Zsí és feltámogatta a még mindig rogyadozó lábú anyját.
– Édesem megtalálsz mindent? – kérdezte elakadó lélegzettel Kati, végigsimítva az arcomat – Én egy kicsit lefürdök aztán ha felfrissültem folytathatjuk – kuncogott, miközben fáradt léptekkel kimentek.
Zsuzsika játékosan átkarolta a derekát, néha lágyan végig simítva a kívánatos seggén, úgy támogatta az anyját.
– Ne törődj semmivel biztosan megtalálok mindent – kiabáltam utánuk.
Felkaptam a köntösöm, aminek az eleje jelentősen kiállt. Megvizsgálva a zsúrkocsi tartalmát láttam, hogy kaja van elég rajta, de italból bizony szegényes a választék. Kilépve a folyosóra elkezdtem keresni a konyhát, de csalódnom kellett, mert nem találtam. Aztán az egyik ajtó mögött egy lépcső tárult fel ami levezetett az alsó szintre, ahol meg is találtam amit kerestem. Itt minden makulátlanul tiszta, rozsdamentes csillogó volt. Rálelve egy böhöm nagy hűtőre feltárult előttem a mennyek kapuja, dugig piával, meg másfajta italokkal. Azonnal kicsavartam egy ásványvíz kupakját és mohón ittam, majd felkapva két üveg francia , lengő fasszal vissza siettem az emeletre. -
Bassza meg – a jeget elfelejtettem. Vissza jégért, de most már tartó is kellett, meg lett az is. Vagy jó fél óra eltelt mire összeállt a szerelvény, elindultam felkeresni a tettek mezejét, ami annál is könnyebb volt mert csilingelő kacagás hangjai vezettek oda.
– Láttad, hogy mennyire élvezte – hallottam Kati kuncogását – Te ez akkora, hogy a fél városnak elég lenne, de nem adjuk...
Mintha hájjal kenegettek volna, és csak reménykedtem, hogy nem holmi lóról beszélgetnek.
– De nem ám! – tódított Zsí – még mit nem, hogy kifárasszák aztán nekünk legfeljebb csak egyszer egyszer marad valami.
– Ha rólam beszéltek akkor ettől nem kell félni – toltam be magam előtt a kocsit a szintén hatalmas budoárba.
– Persze, hogy rólad – kacagott Kati – de úriember nem hallgatódzik a hálószoba előtt.
– Nem kellett hiszen tőletek hangos az egész ház.