Intézet

16 évesen követtem el a NAGY hibát, amely a sokadik volt már, és melynek következményeképp bevágtak az Intézetbe. Nem tudom így utólag eldönteni, vajon megérdemeltem-e, vagy sem, de azt hiszem már mindegy. Nehezen kezelhető voltam, és akkorra már meglehetős élettapasztalatokat is birtokoltam. A szüleim nem is nagyon látogattak, de utólag, mostanában, hogy már kinőttem ezt a korszakomat, és túl vagyok az Intézeten, már jó a kapcsolatunk. Kijártam mondhatni az "Élet Iskoláját" odabent...
Jóképű és formás fiatalember voltam, igazi lányok kedvence. Lehet, hogy már ez zavart ott mindenkit bent, az első időkben. Mikor András a nevelő végigkísért a folyosón, teljesen mintha egy börtönfilmben szerepeltem volna... Undorral teli tekintetek, méla lenézés volt osztályrészem, miközben a szobám felé vezetett András. Szó egy szó sem nagyon esett, mert féltek a kísérőmtől. András egy nagydarab fickó volt, akkora tenyerekkel, mint egy péklapát, túl a negyvenedik évén. Kopasz feje és bikanyaka belefojtotta a szót a magát legkeményebbnek hívő intézeti fenegyerekekbe is. Hát még, ha eljárt a keze!!! Sajnos ezt volt módomban megtapasztalni később többször is...
A kis lakószoba nem volt valami lakályos, egy asztal, két szék, és egy emeletes ágy, mivelhogy szobatársat is kaptam, Attilát, aki valami csoda folytán nem úgy nézett rám már az első pillanattól fogva, hogy megpróbáljon csicskáztatni, hanem valami empátiával megáldva átérezte milyen itt nekem, és segített elviselhetővé tenni az ottlétemet. Lassan eltelt az első napom is, egyelőre olvasgatással, néha beszélgetéssel és ismerkedéssel a szobatársammal. Az esti zuhany viszont már borongóssá tette a hangulatomat. Közös zuhany volt, és mint új ember alig találtam a helyem, ráadásul még soha nem vetkőztem anyaszült meztelenre ennyi ember előtt. Volt olyan fiú az öltözőben, aki leplezetlenül nézte a (a barátnőim szerint formás és kerek) fenekemet és a zavartól összehúzódott péniszemet. Egy üres zuhanyozófülkét találtam, ahová rögvest beálltam és igyekeztem a lehető leggyorsabban tisztálkodni. Egyszerre csak megállt 4 idősebb srác előttem, és vigyorogva néztek, köztük az a fiú is (mint később megtudtam Zoli), aki annyira legeltette rajtam a szemét.