Rokoni segítség 2. rész

Másnap reggel először azt hittem csak álmodtam az egészet, de a feldúlt ágy, a pizsama hiánya, a száradt folt a fenekem alatt meggyőzött, hogy valóságosan is megbasztam az unokahúgomat – vagy ilyesmi – és most már szembesülnöm kell ennek következményeivel. Mi a búbánatos francot csináljak, hiszen alig 15 éves, engem meg feljelent meggyalázásért, aztán bizonygathatom, hogy én szóltam, meg különben is engem csábítottak el. Kapásból kiröhögnek és úgy vágnak sittre, hogy már csak a koporsómat látja a szabad ég.
Nem volt mit tenni felkeltem – fürdés, öltözés, borotválkozás stb. – és elindultam felderíteni a ház tagjait. Elhatároztam, hogy ha szóba kerül nem tagadok semmit, úgyse lenne értelme – remélem nem csináltam fel! – és megpróbálom megbeszélni velük a dolgot higgadtan. A nappali melletti ebédlőben akadtam rá a ház asszonyára. Dúsan megterített asztal mellet ült éppen a kávéját iszogatva a helyi újságot lapozgatta kedvetlenül.
– Jó reggelt – köszöntem vidáman mint akinek nincs mit takargatni – szép napunk van...
– Jó reggelt Tamás, hogy aludtál – kérdezte Kati és meg mernék rá esküdni, hogy pajkosan kacsintott.
– Köszönöm istenien és most éhes vagyok – léptem a tettek mezejére mert elcsigázott testemnek valóban szüksége volt egy kis utánpótlásra.
– Szolgáld ki magad, a cselédnek mára kimenőt adtam a tegnapi hosszú nap után – szólt, de aztán meggondolhatta magát mert felpattant és Ő maga látott a kiszolgálásomhoz.
– Gyere foglalj helyet, mit kérsz, van minden csak kívánod kell.
Meg kell jegyeznem, hogy egy fekete selyem köntös volt rajta, ami észbontóan tapadt a csípőjén és a fenekén – nem győzöm elégszer hangsúlyozni, hogy segge volt – alig rejtve valamit is a szemlélő elöl. Jól kivehető volt, hogy a fehérneműje is fekete, de a tangabugyi szinte csak csupaszabbá tette azt a két kívánatos félgömböt és a melltartója is éppen, hogy takarta két szép közepes méretű, kissé megereszkedett mellét. Ahogy ott forgolódott láttam karcsú combjait, kecses vádliját a magas sarkú papucsban – már megint illetlen gondolataim támadtak – ez már igazán több a soknál, futott át az agyamon – észbontó látvány volt.
– Nem is tudom, talán... először is kévét, de sokat aztán valami táplálót mert éhes vagyok – ültem le a családfőt megillető helyre.