Mea Culpa 4. rész - Szemi

A szemináriumban nagyon furcsa volt, úgy éreztem itt megállt az idő, minden olyan ódonnak, réginek tűnt. Az itt kapott fehér reverenda sem követte a legújabb divatot. Harmincan voltunk első évesek az az novíciusok, és bizony nem sokuk szemében láttam az Isteni tűzet. A meglepetések nem értek véget, egy hatalmas hálóban helyeztek el bennünket. A házirend nagyon szigorú volt, ébresztő reggel öt órakor, hajnali mise félhatkor, a nap nagy részét a kápolnában töltöttük imádkozással, a többi időt munkával.
Azt mondták az első év, arról szól, hogy megismerjük Istent, szeresük, és elfogadjuk őt.
Miséről nem lehetett hiányozni, mert szigorúan megbüntettek érte bennünket. Negyedikes diáktársaink felügyeltek minket, és bizony a legenyhébb fegyelemsértésért is kemény büntetés járt. A lényeg az volt, hogy mentálisan és fizikailag is megtörjék az újakat. Akit megbüntettek nem igen beszélt róla, sőt volt aki teljesen magába zárkózott, és olyan is aki elhagyta a szemináriumot. Sajnos hamar rám került a sor, az egyik hajnali misén elaludtam, villám gyorsan kivezettek. A kápolna mellett volt egy cella ahol a fenyítéseket végezték, mire felocsúdtam már kikötöttek egy nagy asztalhoz. A lábaim az asztal lábához voltak szijjazva, felsőtestem pedig az asztallapon feküdt, kezeim szintén odakötözték.
– Huszonöt vesszőcsapás a büntetésed növendék, mert elaludtál a misén – hirdetek ítéletet.
A reverendám felhajtották, és az alsó nadrágom lehúzták.
A vessző suhogva hasította a levegőt, és lecsapott, égő fájdalmat éreztem. Nem ütöttek nagyot, de a fenekem mégis nagyon fájt, és égett. A vesszőzés után nem tudtam, hogy miért nem oldoznak el, suttogást hallottam, majd ketten az asztalra szorítottak, míg a harmadik mögém állt.
Rémülten döbbentem rá mi következik, esélyem nem volt védekezni. A hátul álló széthúzta a sajgó farpofáimat, és kemény dákóját a végbelembe tolta. Iszonyú érzés volt, vajon ezt érezhették azok a nők akikkel én csináltam ezt, morfondíroztam magamban. Próbáltam kicsit ellazulni, már nem is volt olyan kellemetlen. Hamar a csúcsra ért a mögöttem munkálkodó fiú, és hörögve élvezett belém. Eloldották a szíjaimat, a padlóra térdeltettek, és elém állt az a két fiú, aki eddig az asztalra szorított.