2 év után

Átkarolta a térdem, az ölébe vett...
Németországba ment, három évre, tegnap jött haza. Nem szólt, meglepett a lakásom előtt. Mindig is a legjobb barátom volt. Tudta merre járok, mit szeretek, mit gyűlölök, mi a kedvenc ételem, italom. Mindent tudott rólam. Aztán elment. Itt hagyott. Úgy éreztem magam, mintha kitéptek volna valamit belőlem. Mint amikor a két ikerpárt elválasztják egymástól. Nem találod a másik feled sehol. Különös nem? Soha nem történt semmi köztünk, mégis úgy szerettem, mint még senkit. 18 éves volt akkor. Jézusom, hogy megváltozott. Határozottabb, férfiasabb. Sportolt is? Olyan furcsa. Én még egy kisfiút engedtem ki a karjaim közül és most?
Elszenderedtem. Olyan szörnyű vagyok. Pont most? Tudtam, hogy nem kell ott maradnom tanulni. Tudom, a tanulás nagyon fontos dolog, de most nem.
– Aludj Kicsim nyugodtan – súgta a fülembe.

Az ágyamban ébredtem. Felriadtam. Nem volt ott. Kimentem narancslevet inni. Hajnali 4 óra lehet, gondoltam. Kinyitottam a hűtőt és elkezdtem sírni. Összerogytak a lábaim és zokogtam. Hiányzik, nagyon hiányzik. A hold fénye bűvös táncot járt a zöld csempén. Máskor olyan meleg ez a szín, gyönyörű. Most meg? Rideg, mint én. Nem kellett volna elengednem. Kérte, hogy menjek vele, de... de még akkor csak 16 éves voltam. Tudatlan kis fruska. Zokogtam. Valaki átkarolta a vállam. Megrezzentem és felsikkantottam.
– Hahó! Te miért sírsz?
– Ne hagyj itt! Azt hittem elmentél. Azt hittem itt hagytál – felállított és a mellkasára borított.
– Soha nem hagylak el, soha nem is hagytalak. A kanapén aludtam, nem mertem melletted.
– Nem hagytál? Nem? – üvöltöttem rá. Kitörtem, égő hullámok csapongtak körülöttünk.

Üvöltöttem. Sikítani akartam. Elvesztem. Folytak a könnyeim és csak mondtam neki azt, amit soha az életbe nem vágnék a fejéhez. Magához húzott, erősen. Dühöngtem. A kezeimmel csapkodtam a mellkasát, de meg sem érezte, csak szorított. Villámokat szórtam. Tűzként égtem, míg ő nyugodtan a víz formáját öltötte. Harcot vívtunk. Nagy harcot. Felkapott. Kapálóztam, talán bele is rúgtam néha, de nem érdekelte. Bevitt a hálóba és az ágyamra tett gyengéden. Fölém mászott és lefogta a karom. Nem tudtam, már kapálózni se.