Elzárva

Egy apró aranymedalion volt, késő viktoriánus darab, szív alakú, a korszakra jellemző díszítésekkel és egy vastag aranyláncon lógott. A medalion egy nagyobb ékszerhagyaték részeként került oda, melyet Pandorának sikerült megszereznie. Meglehetősen elégedett volt a vásárlásával, bár nagyon magas árat kellett fizetnie érte. Általában, vásárlási kőrútjai sikeresek voltak.
Pandora Smythe – ismét visszatért leánykori nevének használatához – egy régiségbolt tulajdonosa és vezetője volt az észak-carolinai Pine Hillben, amely afféle álmos egyetemi város, mely azonban fejlődésnek indult, s a szolgáltatóiparban sok friss diplomást és északról érkezett nyugdíjast alkalmaztak. Pandora születése szerint angol volt, és nem panaszkodhatott az újonnan jöttékre, különösen, mivel előszeretettel költöttek egy csomó pénzt antik bútorokra, hogy feldobják velük új, városi házukat és lakásukat, melyek előbújtak a földből, ott ahol egy évvel korábban még erdő volt.
A boltját, talán nem meglepő módon Pandora szelencéjének nevezte el, és igen jó forgalmat bonyolított, és Pandora három alkalmazottat is tartott, akik közül az egyikük gyakran vele tartott üzleti útjain.
Pandora Smythe-nak halvány barackszínű volt az arcbőre, a vonásai szögletesek, de hetykék voltak, meglehetősen magas volt, naponta kocogott, hogy megőrizze karcsú alakját, szőke volt és zöld szemű és már a harminchoz közelített. Két szenvedélye volt; az egyik az, hogy imádta a romantikus regényeket, a másik pedig, hogy végigbőgte a videokölcsönzőből kivett, a húszas évekből származó fekete-fehér szívszaggató filmeket.
Azt kívánta, bárcsak ő lenne Bette Davis, ám ehelyett okos üzletasszony volt, aki csak két említést érdemlő hibái követett el: annak idején hozzáment Matthew McKee-hez és csaknem egy teljes évet töltött vele szerelem nélkül annak ellenére, hogy gyakran el kellett viselni a férfi nőzését és randalírozását. Vett tehát egy medaliont.
Jó nap volt ez a boltban. Doreen és Mavis remekül elboldogultak; Derrick gondoskodott az aukció. nagyobb darabjainak becsomagolásáról és kiszállításáról – volt közöttük néhány rendkívül nagy, Viktória korabeli bútor, és egy pár kitűnő népművészeti darab, melyek még a héten bekerülnek a Volvo teherautók hátuljába.