Vágyak vagy álmok 3. rész

Julie sokáig keringett a belvárosban, amíg végre parkolóhelyet talált. Útközben gondolt csak bele mi lesz, mit is mond a férfinak, akit alig ismert. – Itt vagyok? – na és mit is válaszol erre ő? Örülni fog?
Ezek után a gondolatok után, kétségekkel tele ment föl a férfi lakásához. Az ajtó előtt még hátrasöpörte a haját és csengetett. Azt várta, hogy a kedvese nyit ajtót és szeretett volna rögtön hozzábújni, de csalódnia kellett, hiába csengetett senki nem jött. A lány tanácstalanul állt a küszöbön, toporgott még egy ideig, de aztán megfordult és elment. Az utcára érve azon gondolkodott, hogyan érhetné el a férfit. Lassan haladt, és amikor a kávézóhoz ért, bement és az ablaknál ült le.

Elővette a telefonját és keresgélt a nevek között. Az idős ügyvéd irodai számánál megakadt, de már késő volt fölhívni, hogy a fia után érdeklődjön. Az otthoni számát tárcsázta és remélte, hogy a férfi ott lesz, és egy alkalmazottól kérheti majd. Sajnos, nem volt ott és ezzel ki is merült minden lehetősége, hogy megtalálja, mert nem tudott róla semmit.
Minél többet gondolkodott, annál jobban látta, hogy milyen meggondolatlan volt. Megivott egy kávét, közben átnézte a táskáját, amiben alig talált valamit. A tárcáját és néhány papír zsebkendőt rakott ki az asztalra és egy doboz cukorkát, fésűt. Ennyivel indult el élete szerelméhez. Mosolyogva nézett föl és még mindig abban reménykedett, hogy, ha megjön a férfi, akkor újra minden jóra fordul.

Amikor a kávé elfogyott és a táskájában is rend volt érezte, hogy el kell mennie valahová. Beült a kocsijába és céltalanul indult el, majd gondolt egyet és behajtott a közeli bevásárlóközpont parkolójába és elkezdte járni az üzleteket, amik még nyitva voltak. Csábos fehérneműket vett és néhány ruhadarabot, de csak úgy találomra, nem tudatosan építgette új ruhatárát. Amikor elfogyott a készpénze kártyával fizetett, de azt az eladónő visszaadta azzal, hogy le van tiltva. Julie csodálkozva vette volna vissza a kártyát, de azt a nő bevonta és nem adta vissza. Arra számított, hogy majd másnap visszamegy a ruháiért a férje házába, de most már látta, hogy George mégsem fogadta az ő bejelentését annyira békésen, mint ahogyan akkor tűnt.

Órák teltek el nézelődéssel. Úgy érezte, most már újra megpróbálja megnézni otthon van-e a kedvese. Amikor az ajtó előtt állt és csengetett már tele volt aggodalommal. Mikor végre mocorgást hallott, megkönnyebbülten sóhajtott föl.