Mónika

Amikor erre nagyritkán alkalmam adódott – mindig átszellemülten léptem be a főnök irodájába. Nem csak a nagyember környezete kápráztatott el, a teremnagyságú titkársági szoba szolid eleganciája, benne faragott mahagóni bútorok, bőrkanapék, pálmakertbe illő trópusi pálmák, hanem a tekintélyes számú személyzet – egy elegáns, középkorú titkárnő, mellette négy gyönyörű, ifjú gépírónő, egy karcsú. szmokingos inas meg egy szekrényhátú, tüskehajú testőr is.

Természetesen a főnök személyisége volt számomra a legvonzóbb. Billy – mert a háta mögött mindenki így hívta nagyembert – jóvágású, érett férfi volt, aki megjelenésével, társadalmi helyzetével, s nem utolsó sorban sármos dumájával könnyen hódított a környezetében előforduló nők körében. A macho-típusú férfi számára az egész világ egy nagy vadásztelep volt, környezete pedig a főúri vadaspark, ahol minden nő potenciális zsákmány, legyen az illető akár egy alfőnök felesége, egy nagyvállalat tekintélyes igazgatójának női hozzátartozója, vagy csak a stáb – így hívják a nagyember környezetében dolgozókat – egyszerű alkalmazottja.

Ebben a "vadasparkban" dolgoztam én – a csinos Mónika – is, mint a fizetési rangsor XVII kategóriájában szereplő 2634 alkalmazott egyike, akinek még a titkárnő sem tudta a nevét. Ismerjük be, akármilyen eszes és bájos is vagyok, ebben a házban egy kis senki voltam, akinek az is óriási eredményt jelentett, ha valamelyik kisfőnök visszaköszönt a folyosón, s ünnepnap, ha netán közelről láthattam a főnököt. Az pedig maga volt az álom, ha a nagyfőnök magához kéretett, s valamilyen bonyolult ügyben iratokat kellett bevinnem hozzá, s néha egy-két mondattal referáltam a legfontosabb tudnivalókról. Persze ilyen eredményre is csak akkor kerülhetett sor, ha a közvetlen főnököm és annak a főnöke is egyidejűleg volt házon kívül.

Nos, ifjú bombázóként, azért mégsem voltam annyira "senki", hogy főnök – ha meglátott a folyosón, vagy valamelyik tárgyalóban – ne legeltette volna rajtam világoskék szemeit, ne gyönyörködne hosszú, fekete , mélytüzű, barna szememben, s ne csodálná meg minden alkalommal a kihívóan pirosra sminkelt, duzzadó ajkaim.

Billy most is – amikor beléptem hozzá – meglehetősen nyíltan tette ezt, de így kettesben még jobban felkavart a férfi mohó tekintete. Egyébként is könnyen zavarba tudok jönni, nehezen viselem a férfiak éhes pillantásait, hát még azt, hát még azt, ha a főnök ilyen áthatóan bámult.