A doktor

Jó pár éve történt, amit most szeretnék elmesélni nektek. Falun éltünk, nagy szeretetben és békességben. Az orvos, úgynevezett körzeti orvosként tevékenykedett, ami azt jelenti, hogy kb. 5-6 falu lakossága tartozott hozzá. egy idős bácsi volt a körzeti orvos, akit Kálmán bácsinak hívtak. Mivel Ő megbetegedett, így egy fiatal kezdő vette át a staféta botot.

Az új dokinkat Zolinak hívják és kb. 30 éves. Szép, kékszemű, mindig mosolygós fiatalember, aki nem sportos, hanem inkább picit hízásra hajlamos férfi, nagyon szőrös típus. A karján és lábán göndör fekete szőr látható.

Kb. 16 éves lehettem, amikor a sok téli utazás során aranyerem lett. Mint kiderült Zoli dr. urológus és belgyógyász szakvizsgával rendelkezett. Anyám, mint aggódó szülő, kért, hogy keressem fel a másik faluban rendelő Zoli dr-t. Számomra nagyon kellemetlen volt a helyzet, hiszen a fenekét nem szívesen mutogatja az ember, és különösen nem egy fiatalembernek.

Engedelmeskedve anyám kérésének, elmentem Zoli dr-hoz, hogy, meg tudjon vizsgálni, és tudjon gyógyszert írni a számomra. A reggeli busszal érkeztem. Már sok beteg várta. A váróban beszélgetve kiderült, hogy a fiatal doki, nőtlen fiatalember, de nagyon aranyos, kedves minden beteggel, és nagyon sok embert meggyógyított már.

Úgy gondoltam, hogy nekem ezek után nincs sok félni valóm tőle. Csak attól tartottam, hogy az asszisztens lány, akit jól ismertem, el fogja mondani, illetve mit fog szólni, hogy a fenekemet mutogatom a dokinak. Mindezért, amikor lehetőségem nyílt a dokival való beszélésemre, kértem, hogy privát szeretném, ha megnézne. Amibe Ő természetesen azonnal beleegyezett. Kért, hogy várjak türelemmel.

Az orvos lakása a rendelővel egybeépített szárnyon volt. Egy szépen berendezett valódi legénylakás.

Lassan elfogytak a betegek, amikor megjelent a doki, és mondta, hogy menjek vele, és meséljem el, hogy mi a bajom, miben tud segíteni rajtam. Nagyon udvarias volt. Ahogy terelgetett, mindig megfogta a vállam, vagy a derekam, de volt, amikor a fenekem. Számomra nagyon izgató volt. Közben, ha tehette, mindig mélyen a szemembe nézett. Olyan baráti volt az egész szitu, hogy minden eddigi félelmem elszállt, és mint valami nagyon régi jó barátnak öntöttem ki a bánatom. Elmondtam, hogy milyen kellemetlen, sőt fájdalmas, ha leülök, és, hogy a végbelemnél vannak a problémák.