Lélekrabló 10

– Mire készülsz? – nézett Victum Roanra.
– Tudod vannak a hotelek... és a nászutas szakosztály... csak annyi hogy felhívod őket, és megmonod milyen szoba kell...
– Ne is folytasd, inkább tegyél le és menjünk haza...! – sikítozott Victum.
– Már késő... – Roan letette egy ajtó előtt, de elé állt hogy Victum ne tudjon megszökni. – Sajnos csak apartmant adtak... – vette elő ismét a kulcsot.
– Mennyi időre bérelted ezt ki...?!
– Este hatig csupán... – kacsintott a férfi, majd kitárta az ajtót. – Egyenlőre... Majd ha az enyém leszel heteket fogunk itt tölteni... – Motyogta sejtelmesen, és belökdöste a fiút. Victumot megcsapta a gyertyák, és a füstölők kábító illata. Szinte rögtön elgyengítette az idegeit a kellemes illat, és a meleg. Már magától vette a le a kabátját és lépett be.
– Szabad megkérdeznem mit akarsz itt?! – Suttogta magának csak úgy tétován, majd mikor egy kemény arcot érzett a tarkójánál behunyta a szemét.
– ? – Teljesen más kérdést várt. Ijedten nyitotta ki a szemét. Az orra előtt egy kecses vonalú pohár volt, tele színtiszta vörös . A fiú megnyalta a száját és elvette az poharat.
– Vigyázz, mert erős egy parányit... – hagyta ott a férfi.

Victum elgondolkozva nézett körül, közben belemártotta a nyelvét az italba, majd mosolyogva állapította meg a bor édeskés, mégis visszafogott ízét.
"Van ennek a pasinak ízlése... "Ivott bele már jóval bátrabban az italba. Érezte ahogyan az ízzel, és az illattal lassan átitatódik a teste. Leült az ágyra, és hátradőlt. A plafont kezdte méregetni a csillárt is ami ezer színben pompázott a fénytől, és azon törte a fejét, hogy Roan miért is hozta ide.
Voltaképp ismerte az okozatot, de nem igazán hitte hogy a férfi ilyen lágy módon próbálná őt ágybacsábítani. Mindenestre tetszett neki az ötlet úgy érezte ez a szoba ringatja, negyed óra múlva már teljesen ellazult, szinte szétfolyt az ágyon. Csupán a sállat hagyta nyakán a kabátot ledobta maga mellé, és mintha ölelésre készülne tárta szét karjait. Hamarosan kiürült a pohara amit ott tartott két vékonyka ujjai között. Álmélkodva játszadozott a fénnyel ami megcsillant pohara tiszta gerincén.
– Ízlik? Kérsz még? – Hallotta Roan hangját, mire akaratlanul is bólintott, és már érkezett is az újabb nedű, ami vérszínűre festette a poharát. Victum csillogó szemekkel ivott megint, érezte lassacskán a fejébe száll a ugyanakkor édes folyadék.