Hétköznap borral, kukoricával...

Csütörtök volt, munkaidőben dolgozni szokás, így én is feladatomat láttam el, bár a lemezmegmunkáló gép nem működött, mindenki aggódott. Határidők, költség miegymás gondokkal tele a padlás. Én szokás szerint nyugodtan, csendben ültem a gép előtt, alkatrészeket rajzolgatva, ide ez a szerszám kell, ez túl nagy, na ez jó lesz, pont ki is jön a 2000x1000-es táblára. Munkatársam, a konnektor körül babrált, szeretett mindig rendezgetni, most épp a kábel rengeteget szerette volna egy csokorba fűzni, csakhogy a T elosztó nekiállt füstölni, egy kicsit meg is ijedtem, de nem történt katasztrófa, csak a lábam közötti radiátor füstölt el. Ott tartottam, mert az épület már régi volt, szigetelése egy pajtáéval ért fel, így bezártam a meleget az asztal alá. Csütörtököt mondott, jött az intézkedés 5 ember foglalkozott a megjavításán, mégsem lett kész. Még jó, hogy kedvesemmel történő telefonbeszélgetések felforrósították lelkemet, testemmel együtt, de egy kis incselkedés mindig belefér, hívták a munkahelyén, mondtam, megszaglászom a nyakát, s megnyalogatom, ajkait finoman megharapom, akár egy másik ember eb. Visszaérve hűvös irodámba, kollega nyári sztorit mesélt, leültem szürke, forgó székemre, s hallgattam:

– Nyáron elmentünk fagyizni Kéthelyre a Müller fagyizóba, nyaltuk a fagyit, s látom a főútról bekanyarodó Wartburgot, egy fiatal nő vezetett, mellette, talán az anyósa ülhetett. Kanyarodtak be, de a csaj rosszul szedte alá a kormányt, így félig az árokba az mentek, majd végül ott is kötöttek ki, az anyós idegesen kiszállt, bebaszta az ajtót és nekiállt ordítani: Melinda! Az isten bassza meg, hogy lehetsz ilyen balfasz! Nyalni jöttünk nem szopni!!

Röhögtem a kollegákkal együtt, a szerencsétlen kis történeten, vagy 5 percig, majd folytattam a munkát, hébe-hóba szünetet tartottam, lézengtem az üzemben, dolgozókkal diskuráltam.
Munkaidő lejárta előtt egy órával, játszottam a fekete özveggyel, munka nem akadt, így játék maradt. Jött az idő, kabát a hátra, indulás a kapitalizmus buszára.

Otthon épp történetet írtam a gép előtt, mikor megjött másik felem, szeretett kedvesem.
Fel is álltam a géptől, s köszöntöttem, selymes csókkal üdvözöltem.