Vágyak hálójában

Ez a dolog még 2005 februárjában kezdődött, mikor is egy héttel a születésnapom előtt, a chaten rámkattant egy imádnivaló, helyes pasi. Három hétig csak online beszélgettünk, ami elég is volt ahhoz, hogy megismerjem, és megszeressem. Ezt követően találkoztunk is, amit... enyhén szólva merész első randinak éreztem, és visszagondolva bevallom őszintén, még most is. Persze nem rossz értelemben. A lényeg, hogy barátok lettünk, ami nekem nagyon jó, hisz semmiképp sem akarnám elveszíteni őt. A baj viszont az, hogy én akkor menthetetlenül beleszerettem. Teltek a hónapok, és azóta is nagyon jól éreztük egymást. Tartott ez fél évig. Mígnem augusztusban valahogy megszakadt köztünk a kapcsolat. Sem e-mailt nem irt, sem üzenetet, és a chatre sem jött fel. Én kerestem néhányszor, de aztán belelt a pohár.

Eltelt 4 év, titkárnőként dolgoztam egy ügyvédi irodában, de sajnálatos módon fény derült titkos viszonyomra a főnökkel, és beadtam a felmondásom, mielőtt még kirúghatott volna. Így hát munkát kellett találnom. Sorra vettem az újságokat, és beletemetkeztem a hirdetések tömegébe, mikor belém csapott az "isteni szikra". Megláttam egy álláshirdetést, ami pont nekem való volt. Titkárnőt kerestek természetesen. Kapva-kaptam az alkalmon, felhívtam a feltüntetett telefonszámot, és szerencsémre az állás még betöltetlen volt. Így időpontot kértem, másnapra meg is kaptam. Előkerestem a hegyekben álló papírokból az önéletrajzomat, és már teljesen beleéltem magam, hogy milyen jó munkám lesz, ráadásul egy hatalmas számítógépes cégnél dolgozhatok. De nem is gondolnátok milyen meglepetés ért, mikor az a hölgy, az osztályvezető, akivel beszéltem, miután felvett, bemutatott a főnökömnek. Mit gondoltok ki volt az? Hát az én jóbarátom, akivel 4 éve nem tudunk egymásról semmit sem. Mikor megláttam, földbe gyökerezett a lábam, meg sem tudtam szólalni percekig... mi lesz most? Talán szerencsém lesz, és nem emlékszik már rám. Belenéztem egyenesen, gyönyörű zöld szemébe, és ismét arcul csapott az az érzés, ami akkor is mikor először találkoztam vele. Az osztályvezető bemutatott minket egymásnak.
– Tom, a hölgy Evelyne Rain, az új titkárnőd.
– Evy, az úr pedig a leendő főnököd, Thomas Daniel.

Igyekeztem hideg lenni vele szemben, kezet nyújtottam neki, amit ő elfogadott, majd miközben még mindig a kezem fogta, – igy szolt-