Unokahúgom

Ez a történet tavaly nyáron történt velem. Akkor töltöttem be éppen a 18. életévemet és én nem örültem ennek, mivel még nem volt barátnőm és ez engem igen bántott. Sajnos nem igazán tudom, hogy mit kellene tennem, hogy egyel is összejöjjek, mivel lány barátaim viszont vannak. A lényeg az, hogy én azon bánkódtam milyen szar az élet, de egyet megtanultam már rég az életről. Az élet írja a legjobb történeteket. Ez most sem volt másképp.

Egy hónappal a születésnapom után úgy július közepén nagymamám úgy döntött, hogy meglátogat minket. Meglepetésemre unokahúgom, Anikó is vele jött. Csak fél évvel fiatalabb, mint én. Már nagyon rég nem láttam és nem is gondoltam volna, hogy ilyen csinos lett. Kb. 170 cm magas volt, a súlya olyan 45-50 kg között lehetett, formás feneke volt és tenyérbe illő mellei, barna vállig érő haja, kék szeme és elragadó mosolya. Az alvás úgy lett megoldva, hogy Anikó az én szobámban alszik este. Felkísértem a szobámba és segítettem neki kipakolni. Azt mondta, hogy kimegy a fürdőszobába átöltözni. Ami a szobám mellett van közvetlenül. Miután bement pár másodperc elteltével elindultam, hogy lemegyek, és majd ott megvárom, de amikor elmentem a fürdőszoba ajtó mellett láttam, hogy résnyire nyitva van.

Én hirtelen megálltam és benéztem a kis résen. A tükörben láttam, amint épp öltözik. De nem láttam sokat csak a csodálatos melleit, de azt is csak melltartóban, ami kicsit rózsaszínes beütésű volt. Az adrenalin hirtelen az egekig szökött fel bennem, mikor elkezdte kicsatolni a melltartót, de elfordult a tükörtől mikor levette, így nem láthattam a formás melleit. Én pedig remegő lábakkal elindultam lefelé. Nem sokkal később utánam jött. Bementünk a városba és megmutattam neki minden szép helyet, ami csak az eszembe jutott, de sajnos délután kissé viharosra fordult az idő. Mire hazaértünk az eső is eleredt.

Eljött az este, és már mindenki elment aludni úgy este 11 fele. Már Anikó is bebujt az ágyába, és én is elmentem lezuhanyozni. Pár perccel azután, hogy lefeküdtem én is egy nagyot csattant az ég. Még párszor nagyot dörrent, amire Ancsa felébredt. Ilyen vihart még nem láttam soha. Majdnem minden percben legalább hármat dörgött az ég, és a villámok olyan gyorsan váltották egymást, hogy az éjt kékesen villogó nappallá varázsolták.