Rokoni segítség 1. rész

Eltemettük hát szegény rokont. Már nagyon elegem volt az egész hercehurcából. Fáradt voltam, szorított a cipő, már ittam is volna egy löketet. Szóval marhára elegem volt, a rokonokból, gyászolókból, meg mindenkiből. Az egyetlen vigaszom, hogy nemsokára visszavonulhatok a nagybátyám házába és a jól felszerelt bárszekrény módszeres kiürítésében csak a saját kapacitásom állíthat meg.
Ebben a vidéki kisvárosban teljesen idegennek éreztem magam. Nem ismertem senkit, engem sem látott itt még a se, de hát mit tegyen az ember, ha az öregúr halálával a család legöregebb tagja "családfő" lett. Eljöttem, mert elvárták és mert segítenem kellett a rengeteg hivatalos hercehurca elintézésében. A főtéren, ahol a családi ház állt – egy kisebb műemlék palota – annyian voltak, hogy komoly gondot okozott hová is álljak a kocsimmal. Nem mondom szép volt ez a rengeteg ember, de azért gyanítom sokan csak azért jöttek el, mert mások is itt voltak, meg mit szólnak, ha nem jövünk el, meg egyébként is halálra unták magukat. A palota valamikor a múlt század közepén épült tipikus felkapaszkodott gazdag polgár háza volt, hatalmas kapuval, szép belső udvarral, amit régen a kereskedők használtak, ma már szép kis díszkert van a helyén. Alul a valamikori export-import vállalat irodái helyén ma a családi vállalkozás kapott helyet, számomra még felderítetlen ügyeinek intézésére, az emeleten volt a tényleges lakás, amit ott tartózkodásom idején egyéb elfoglaltságaim miatt nem is sikerült teljesen bejárnom. Volt házmesterlakás, aki egyben a gondnok is volt, voltak hátul garázsok a régi istállók helyén, cselédlakás, mindenféle alkalmazott. A házmester ill. házmesterné, két ritka ronda példánya az emberi nemnek, alig akart beengedni, amikor megérkeztem én meg óvakodtam felvilágosítani őket új státusomról, hiszen még nem tisztáztuk a felállásokat.

A kedves rokon anyám testvére pontosabban húga férje volt, ennek a vidéki kisvárosnak a
notabilitása, un. városatya meg vállalkozó meg egy marha nagy barom, mert hagyta, hogy a meg
a nők teljesen kikészítsék. A hugi – mert mi csak így hívtuk – egy kis termetű szőke babácska volt a harmincas évei közepén. Egy lányuk Zsuzsa 15 éves tipikus elkényeztetett vidéki kis fruska.