P

alf

ez

alf

sg

alf

őf

alf

ürdő

-"Találkozzunk délután 3-kor a bányatónál. Lesz egy kis meglepetésem a számodra! :o)" – olvasta a mobilján az üzenetet barátjától, miközben zötykölődött hazafelé a túlzsúfolt autóbuszban. Szakadt róla a víz, és szakadt mindenkiről az autóbuszban – és ezt érezni is lehetett – szörnyű rossz volt a levegő, szinte a rosszullét kerülgette a lányt és nagyon megkönnyebbült, amikor a busz nagy fékcsikorgással megállt az ismerős buszmegállóban. Miközben kilépett a buszból, azon gondolkodott, vajon a sofőr miért fékez mindig ilyen hirtelen. Lehet, hogy így szórakozik, vagy talán csak a puszta emberszeretet vezérli őt és azt szeretné, hogy az utasai jól összerázódjanak és megismerjék egymást az út folyamán. Hát, ez végül is mindig sikerül neki, ugyanis minden egyes megállónál a fékezés következtében jól összeborul mindenki mindenkivel.

Az utcán valamivel jobb volt a levegő, nem sokkal, mert tombolt a kánikula. Harminc fok fölött volt a hőmérséklet, még éjjel se volt huszonötnél kevesebb. És ez így ment már napok óta... Ezért is örült annyira az üzenetnek, nemsokára megmártózhat a bányató hűs vizében. Kicsit bosszantotta, hogy a barátja nem jön el érte motorbiciklivel, mehettek volna együtt. Így viszont még tíz perc amíg hazaér a felhevült aszfalton, aztán negyed óra, míg kiballag a tóhoz...
– Biztosan viszi az egész felszerelését... – gondolta a lány, és máris megbocsájtott neki. A barátja szenvedélyes búvár volt. Minden adandó alkalmat kihasznált a merülésre. Különben is a búvárkodásnak köszönhetően ismerkedtek meg. Az egész búvárklub Horvátországban volt gyakorlaton, ő szintén ott nyaralt a barátnőivel, aztán találkoztak és azóta együtt vannak. Hány éve is? Három? Érdekes, egy városban laktak, csak pár száz méterre egymástól és sosem találkoztak azelőtt, ott, pár száz kilométerre az otthonuktól futottak egymásba...

... A város teljesen kihalt volt. Mindenki elbújt valahová a meleg elől. A lány már csak abban bízott és reménykedett, hogy nem vonult ki az egész város a bányatóhoz. De nem így történt,
nem voltak többen mint máskor. Úgy látszik, a többiek előnyben részesítik azt a pici strandot a város túlsó végén a folyó mellett. Sokan kimondottan nem szeretnek ide járni, félnek: "bányató" – már maga a szó is olyan vészjósló.