Szerelem a fal mögül

Hmm.
Főzelék.
Az gyors, tápláló, kalóriaszegény, vitaminszegény, olcsó és rossz.
Milánói.
Tocsog a zsírban.
Töltött hús.
Száraz.
Rántott sajt.
Tegnap is az volt.
– Mit adhatok? – kérdezi a nagydarab, fehér pólós férfi.
– Rántott sajtot kérek hasábbal köszönöm. – darálja rá a lány önkéntelenül.

Az óra 11. 35-öt mutat, a következő előadás délben kezdődik. A kis kifőzde most zsúfolásig tele, hosszú sor, hely alig.
A lány, a tálcát egyensúlyozva átkel oldalaz a tömegben, a tekintetét a kiszemelt sarokra tapasztva. Kevés híja, hogy nem löki ki egy könyök a tálcát a kezéből, aztán egy hanyagul ledobott táskában bukik el majdnem, egy zsíros hajúnak vagy tízszer kell köhintenie, mire maga alá húzza székét utat engedve. Ennyire nem él már az illem? A tálca végigcsúszik a műanyag evőpárkányon, majd halkan koppanva megállapodik a sarokban. Most már el sem várja, hogy az ajtó nyíljon előtte, ha megtartják, nehogy rávágódjon már jó pont. Miért nem ismer egyetlen olyan fiút sem, aki alátolja a széket, aki pusztán tiszteletből tesz gesztusokat, nem elvárt jutalomért. Múltkor finomabb volt a rántott sajt. Folyósabb. Legközelebb bizisten mást kér.

Rendben. Még ha cserébe vár valamit se baj. Az is vonzó, ha kívánják az embert. Végül is annyi mindent tud, tudna adni. Ehh. De rossz tömegben enni. Ideült egy hatalmas hát. Olyan közel, hogy nem is lát ki oldalra egyáltalán. Paraván-ember.
– Na, milyen? – kérdezi a hát, a mellette ülőtől. Van, akinek egész életében olyan hangja van, mintha mutálna. Biztosan horkol is.
– Azt hiszem szerelmes vagyok. – hangzik az élő fal mögül. A lánynak ez a hang jobban tetszik. Kellemes, fiatal, meg van abban valami ritka, amikor egy fiú ilyet mond ilyen hangon. Ráadásul a haverjának.
– Hát, valahogy sejtettem. – trombitálja vidám orrhangon a nagy-széles. Most biztosan elsüt valami ízetlen, szexista hím viccet, leplezésül, hogy eszi az irigység. – És, adtál neki?
Jellemző.
– Nem. Ez nem ilyen. – a fiú hangja kissé magasabbra vált az izgalomtól. Szemét dolog ám hallgatózni. – Mondok egy példát. Leesik a hó. Gyönyörű fehér, tiszta, satöbbi.
– Utálom a havat...