A rejtelmes bolygó 2. rész - Tengeri hancúr
Megjelenés: 2007. augusztus 3.
Hossz: 5 783 karakter
Elolvasva: 1 674 alkalommal
1
A legénység bizonytalan léptekkel haladt végig a hajó rámpáján. A sűrített cirkongázzal működő ajtó végül feltárult, és Escobar, kezében a mexikói a bolygó földjére lépett.
– Ezennel birtokba veszem ezt a bolygót hazám nevében! – rikoltotta, és beleszúrta a zászlórudat a rózsaszín homokba. A lobogó meglibbent a szélben, és felemelően susogott.
– Vegyétek le a sisakot – mondta a kapitány.
– Tutira jó itt a levegő? – érdeklődött Klaudia bizonytalanul.
– A műszerek nem csalnak, aztán Escobar, hogy jó példával járjon elől, letépte az azbesztmaszkját, és mélyet kortyolt a bolygó levegőjéből. Elégedetten vigyorgott hófehér fogaival, amivel a nőkre újabb mély benyomást tett.
– Te olyan bátor vagy – suttogta Klaudia.
– Semmiség. Elég nagy itt a pára, de jó a levegő – nevetett Escobar.
Mindannyian levették a sisakot és a szkafandert is. Körülnéztek.
A sziget olyan volt, mint egy túlexponált felvétel egy trópusi szigetről. A fák alakja idegen volt, de a tenger, a part és az ég stimmelt, a színüket kivéve. Ennek ellenére ez egyértelműen egy lakható világnak tűnt.
Paolo volt az egyetlen, aki nem lelkesedett túlságosan. Ennek az volt az oka, hogy félt a tengertől. Gyerekkorában nővérét egy óriási mutáns homár falta fel a Moszkitó-parton, öt évvel a tragikus Costa rica-i atomkatasztrófa után. A nyolcéves Paolo végignézte, hogyan falja fel az undorító szörny sikoltozó 17 éves testvérét, akiről a homár letépte a bikinijét és a lábait, majd elfogyasztotta az egész testét.
A navigátor megborzongott, és megállt a hajó mellett. Nem akart közelebb menni a parthoz, amit óriási sárga hullámok ostromoltak.
A legénység másik három tagja azonban a szabadság érzésétől – végtére is majd öt évet töltöttek a szűk Thunderstarban –, és minden óvatosságot feledve, kacagva ledobálta magáról a ruháit, és meztelenül táncolni kezdtek.
Paolonak felállt a fasza, ahogyan a nőkre nézett, akiken már bugyi sem volt. Jeanne hátsója különösen vonzó volt, amikor előrehajolt, látszott a barlangja, sőt az is, hogy csillog a nedvességtől. A lány teljesen borotvált volt, ellentétben Klaudiával, aki gusztusos, fazonírozott csíkot viselt.
A legénység bizonytalan léptekkel haladt végig a hajó rámpáján. A sűrített cirkongázzal működő ajtó végül feltárult, és Escobar, kezében a mexikói a bolygó földjére lépett.
– Ezennel birtokba veszem ezt a bolygót hazám nevében! – rikoltotta, és beleszúrta a zászlórudat a rózsaszín homokba. A lobogó meglibbent a szélben, és felemelően susogott.
– Vegyétek le a sisakot – mondta a kapitány.
– Tutira jó itt a levegő? – érdeklődött Klaudia bizonytalanul.
– A műszerek nem csalnak, aztán Escobar, hogy jó példával járjon elől, letépte az azbesztmaszkját, és mélyet kortyolt a bolygó levegőjéből. Elégedetten vigyorgott hófehér fogaival, amivel a nőkre újabb mély benyomást tett.
– Te olyan bátor vagy – suttogta Klaudia.
– Semmiség. Elég nagy itt a pára, de jó a levegő – nevetett Escobar.
Mindannyian levették a sisakot és a szkafandert is. Körülnéztek.
A sziget olyan volt, mint egy túlexponált felvétel egy trópusi szigetről. A fák alakja idegen volt, de a tenger, a part és az ég stimmelt, a színüket kivéve. Ennek ellenére ez egyértelműen egy lakható világnak tűnt.
Paolo volt az egyetlen, aki nem lelkesedett túlságosan. Ennek az volt az oka, hogy félt a tengertől. Gyerekkorában nővérét egy óriási mutáns homár falta fel a Moszkitó-parton, öt évvel a tragikus Costa rica-i atomkatasztrófa után. A nyolcéves Paolo végignézte, hogyan falja fel az undorító szörny sikoltozó 17 éves testvérét, akiről a homár letépte a bikinijét és a lábait, majd elfogyasztotta az egész testét.
A navigátor megborzongott, és megállt a hajó mellett. Nem akart közelebb menni a parthoz, amit óriási sárga hullámok ostromoltak.
A legénység másik három tagja azonban a szabadság érzésétől – végtére is majd öt évet töltöttek a szűk Thunderstarban –, és minden óvatosságot feledve, kacagva ledobálta magáról a ruháit, és meztelenül táncolni kezdtek.
Paolonak felállt a fasza, ahogyan a nőkre nézett, akiken már bugyi sem volt. Jeanne hátsója különösen vonzó volt, amikor előrehajolt, látszott a barlangja, sőt az is, hogy csillog a nedvességtől. A lány teljesen borotvált volt, ellentétben Klaudiával, aki gusztusos, fazonírozott csíkot viselt.
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes, 3 oldalas történet? És a több, mint tízezer másik?
VIP-tagsági váltásához válassz az alábbi csomagok közül!
Próbaidős
40 nap
960 Ft
Ezt választom!
telefonhívással
Kezdő
120 nap
2000 Ft
*/5.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
1 hónap
1 hónap
Haladó
180 nap
2760 Ft
*/7.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
2 hónap
2 hónap
A legjobb ár/érték arány!
Profi
365 nap
5380 Ft
*/14€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
4+ hónap
4+ hónap
* 384 EUR/HUF árfolyammal számolva
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
T
Tom57
2024. július 15. 04:04
#10
Nem nagyon alakul itt semmi érdekesség.
1
v
vasas62
2023. április 6. 07:21
#9
Mint egy ismétlés.
1
é
én55
2022. szeptember 3. 07:39
#8
Ez is egy nagy semmi.
1
z
zoltan611230
2019. november 21. 03:42
#7
Alakul...
1
c
cscsu50
2019. április 19. 10:23
#6
elnagyolt
1
a
A57L
2019. február 9. 04:49
#5
Ennek már van egy kis értelme.
1
d
deajk2008
2016. december 6. 09:33
#4
Nem annyira lett rossz... 9p
1
p
papi
2013. november 18. 12:07
#3
Nem rossz
1
v
v-ir-a
2011. december 25. 21:06
#2
kicsit elnagyolt
1
T
Törté-Net
2007. augusztus 3. 00:00
#1
Mi a véleményed a történetről?
1