Meglepetések varázsa...

A bejárati ajtó kinyíló zaja hallatszott a fülemben, s felfigyeltem a hangra.
Megjöttél.
Az újságot az asztalra tettem, s feléd lépdeltem.
Mosolyogva köszöntünk egymásnak egy rövidke: Szia, szaladt ki az ajkaink közül.
Odaértem hozzád, még rajtad volt a kabát. Fagyosak már a napok.
Éreztem ezt az arcodon is, mikor az enyém simult hozzá, átfutott rajtam a borzongás.
Arcom melegsége melegített fel, s csókom forrósága. Ott álltunk ölelkezve, s a füledbe súgtam: már vártalak! Megfordultál, s a kabátod húztam le rólad, majd a fogasra aggattam.
Ballagtam a konyha felé. Közben megkérdeztem kérsz-e egy teát? Igennel feleltél, s közben a cipődtől szabadítottad meg fáradt lábaid.

Miközben a vizet forraltam, te a kanapéra heveredtél, s kicsit elnyújtóztál.
A filtert a teáscsészébe tettem, majd a lobogó vízzel dagasztottam meg a finompapírba zárt aromákat. Feléd vittem a teát, óvatosan nehogy kilötyögjön, s eléd tettem az asztalra.
Parancsoljon hölgyem! Mondtam erőteljesen. Rám néztél, s ajkadat csókra tártad, így köszönted meg kedvességem. Melléd huppantam, a napodról kezdtem érdeklődni.
Felváltva beszélgettünk az átélt eseményekről, s a felszabaduló érzésekről.
A tea is lassan fogyott el, s az utolsó kortyok már hidegek voltak.
Szeretek veled beszélgetni, hisz minden szavad fontos számomra.
A fejed a vállamra döntötted, s a kezeddel a kezemet fogtad át.
Homlokodra adtam, egy parányi csókot. Feléd néztem, hangom azt mondta: meglepetésem van számodra. Huncutul kuncogtál, s kíváncsian kérdezted, hogy mivel is akarlak meglepni.
Szorosan fogtam meg a kezedet, a hálószoba felé haladtam veled.

Odaérve megállítottalak, s kértelek, csukd be a szemed. Behunytad, de ki is nyitottad mikor az ajtó résnyire kitárult. Ne less! Szóltam kedvesen. Összeszorítottad a szemhéjad, s beléptem veled az ajtón. Beérve, háromlépésnyire az ajtótól álltunk meg. Az ággyal szemben állítottalak meg, aztán a hátad mögé léptem, s a nyakadba csókoltam majd halkan súgtam: Nyisd ki a szemed! Kinyitottad, a látvány, pedig meleg érzésekkel töltött fel.
Az éjjeli szekrényeken vörös gyertya lángjai táncoltak.
Két oldalt, fehér gyertyák álltak, az állványon, amik finom Jázmin illatot árasztottak magukból. Az üvegasztalra is tettem egyet, az üvegtálba, fényét neked szórva.
Megfordultál, s kicsit meghatódva karoltál át, egész szorosan.
Van még valami, mondtam csendesen.