Sötétedés után

Azt vártam, hogy besötétedjen, mert tudtam, hogy akkor már nem gyakorlatoznak odakinnt. Csak feküdtem az ágyamban és arra vártam, hogy nyíljon az ajtó és végre belépjen rajta az a férfi, akiért annyira odavagyok.
Szeretem a félhomályt, mert olyankor kicsit elmosódnak a vonalak és nem kell zavarba jönnöm, hogy túl tisztán látja az esetleges kis hibáimat. Minden nő ilyen, én is ilyen vagyok. Azt mondják szép nő vagyok, de én mégis kicsit bátortalanul nézek a szemébe.
Hazajött, hallom, ahogyan a kulcsával matat a zárban. Igazi férfi. Koszos, kiszakadt a ruhája, de ettől még nekem Ő a legtökéletesebb.
Követelem a csókját, de éppen csak odaérinti a száját, mert nem akar összepiszkolni.
Megtöltöm a kádat forró vízzel és visszamegyek a szobába. Fürdés után Ő is bejön és fáradtan mellém fekszik. Érzem, hogy fáradt, de nem akarom, hogy aludjon.

Azt akarom, hogy ma este csak velem foglalkozzon, és ne kapcsolgassa a tévét. Felkapcsolom a magma lámpát az éjjeli szekrényen és kikapcsolom a zajládát.
Végre csend. Csak a halk sóhaját hallom. Lehunyta a szemét, nyugodt az arca.
Ujjammal cirógatom a fülét, le a füle mögött, végig a nyakát és már látom, hogy mosolyog.
Csókolom a vállát és nézem, ahogyan csukott szemmel élvezi a kényeztetést. Benyúlok a takaró alá. Mellkasát cirógatom, és érzem, ahogy libabőrös lesz és megrázkódik. Számmal kényeztetem ott, ahol az előbb az ujjaim haladtak. Kezemmel közben hasát, majd a combját simogatom. Nem nyúlok oda, nem akarom még. Azt akarom, hogy éhezzen, vágyakozzon utána. Fejemmel egyre lejjebb haladok, nyelvemmel és ajkaimmal benedvesítem minden porcikáját. Felnézek rá és látom, ahogy a takaró alá kukucskál. Mosolyog, tetszik Neki, hogy egy éhes fenevad a félhomályban felfalja.