Kirándulás

A szeme és a mosolya fogott meg a leginkább. Messziről látszott rajta, hogy jó a humora. Ahogy mosolygott és rám kacsintott, mindig libabőrös lettem az izgalomtól. Hosszú évek óta focizott, ezért épp megfelelően volt izmos: ha levette a pólóját, előtűnt feszes hasa, széles mellkasa és erőteljes válla.

Nyáron Hollandiában jártam. Egy északi város volt a főhadiszállásom, ahol igyekeztem minél több embert megismerni. Az emberek általában jóképűnek tartanak, ezért itt sem okozott gondot, hogy megfelelő barátokra leljek. Mind közül azonban Arnold hagyta bennem a legmélyebb nyomot. Azt hiszem, beleszerettem azalatt a másfél hét alatt, amíg együtt voltunk.

A szeme és a mosolya fogott meg a leginkább. Messziről látszott rajta, hogy jó a humora. Ahogy mosolygott és rám kacsintott, mindig libabőrös lettem az izgalomtól. Hosszú évek óta focizott, ezért épp megfelelően volt izmos: ha levette a pólóját, előtűnt feszes hasa, széles mellkasa és erőteljes válla.

Egy vasárnap úgy döntöttünk, hogy bejárjuk egy kicsit a környéket. Nem volt túl meleg, épp kellemes a túrázáshoz. Nem vittünk magunkkal sok cuccot, csak néhány szendvicset, ásványvizet meg egy hatalmas pokrócot. Mikor elindultunk, mindketten csillogó szemmel néztünk a másikra. Jól éreztük magunkat rövidnadrágunkban és apró, feszülős trikónkban.

Az úti cél egy közeli falu mögötti domb volt. Egyre növekvő jókedvvel baktattunk felfelé, amikor Arnold megszólalt:

– Most, hogy erre járunk, megmutatom a kedvenc búvóhelyemet, ahova rajtam kívül senki sem szokott járni. Meglátod, nagyon fog tetszeni.

Nemsokára egy meredek fal elé értünk. Arnold nem szólt semmit, csak rám kacsintott, és elindult felfelé. Én persze utána másztam, mert már nagyon vártam, hogy letelepedjünk. Fönt egy gyönyörű tisztás volt, teljesen elzárva a külvilágtól. Körben embermagas bokrok nőttek, kellemes árnyékot adva. Ideális hely volt, hogy elbújjunk a világ elől.

Leraktuk a hátizsákot, aztán leterítettük a pokrócot.