Egy fiú babaországban 2. rész

Lee meztelenül ébredt az ágyában, és hirtelen minden az agyába villant – a tegnap délután, April, ő, ketten együtt. Ahogy gondolatban újraélte a csodálatos eseményeket, egy mosoly suhant át az arcán és farka gyorsan merevedni kezdett. Az ébresztőóra szerint elmúlt dél. Senki sem szokott ilyenkor itthon lenni, senki, kivéve Aprilt.
– April, én vagyok – mondta Lee lágyan, amint belépett a konyhába. April a mosogatónál állt. A fiú rögtön mögé lépett, kezeit nővére dereka köré fonta és erősen magához szorította.
– Szállj le rólam, Lee! – förmedt rá April, és eltolta magától. A hangja tele volt dühvel és méreggel.
– Mi a baj? Azt hittem, a tegnapi... – kezdett bele Lee, de nővére csókja belé fojtotta a szót.
– Nesze, ennyivel kell beérned egy időre – mondta, és fejével a nappali felé intett.
Lee kinézett, és észrevette, Trish a kanapén ül és nézi a tévét. Visszanézett Aprilre, kérdőn: mi folyik itt?
– Miért van itt Trish? Úgy tudtam, ilyenkor munkában kellene lennie.
– Elcserélte a délelőttjét. Attól tartok, háromig itt lesz, úgyhogy várnod kell – válaszolta April, lecsúsztatta kezét öccse ágyékához és megsimogatta a farmeron keresztül.
Lee bólintott. Megnyugodott, hogy nővére nem mérges rá a miatt. Ahogy beszélt vele, világos lett számára, hogy a dolgok folytatódni fognak. Átment a nappaliba és leült Trish mellé, aki kicsit arrébb csúszott a kanapén, hogy legyen elég hely a fiú számára.
– Nincs meló? – kérdezte tőle, bár már tudta a választ.
– Délután háromkor kezdődik a műszakom a boltban. Addig tévézek és pihengetek – válaszolt Trish a tőle megszokott módon.
Lee-t egészen letörte, hogy valószínűleg egy perc ideje sem lesz kettesben Aprillel holnapig, mivel Stacey fél négy és fél öt között szokott végezni, azután pedig bármikor betoppanhat.
– Ó! – gondolkodott el egy pillanatra a fiú. – Meglep, hogy nem vagy edzeni! – kiáltott fel, remélve, hogy szavai kimozdítják Trish-t a házból.
– Á, nem szeretek edzeni, amikor délutános vagyok. Mindig teljesen kimerülök, mire hazaérek – zúzta össze öccse minden reményét egy második menetre Aprillel a lány.
– Nos, elkészültem mára – lépett be April, épphogy Trish befejezte a mondatot. Keresztülment a szobán és testvéreivel szemben leült a fotelba.
Lee ránézett, cserébe meleg, szerető mosolyt kapott. Küldött egyet ő is.