A szorító

Évek óta érlelődött bennem a gondolat, hogy kipróbáljam a hereszorítót – saját magamon. Nem is csak arra vágytam, hogy kipróbáljam, hanem hogy valójában megtapasztaljam ennek a félelmetes természetét.
Sok évnyi álmodozás után, végül adódott egy lehetőség. Egy rég nem látott barátom nevére lettem figyelmes egy CBT témájú levelezőcsoportban.
Mint kiderült, Márk háziorvos lett. Néhány bátortalan hangvételű levélváltás után megbeszéltünk egy személyes találkozót.
Néhány pohár után feldobtam a kérdést.
– Tudod, mindig ki akartam próbálni a hereszorítót. De sem bátorságom, sem olyan ismerősöm, akiben kellően megbíztam volna, nem volt eddig.
– Heh... megértem.
A csend hosszúra nyúlt közöttünk. Mélyen Márk szemébe néztem, ő lehúzott még egy felest, majd így szólt: – Arra gondolsz, hogy esetleg én?
– Igen. Te vagy a legmegfelelőbb. Érdekel a CBT, orvos is vagy... nos?
Megint hallgatott egy darabig.
– Még sosem csináltam ilyesmit. Pláne nem egy férfivel.
– Semmi olyasmiről nem lenne szó. Ez csak egy kísérlet lenne.
Rábólintott.

Az elkövetkező hetekben mindent megterveztünk. Már néhány éve egyedül laktam a külvárosban, egy családi házban. Arra jutottunk, hogy ház pincéje lenne a megfelelőbb hely a kísérletre. Beszereztünk egy karfás fémszéket, bőrszíjakat, mindent ami csak kellett.
Egy szombati napon aztán átautózott hozzám. Nála volt az orvosi táskája.
Kora reggel mentünk le a pincébe. Előzőleg megbeszéltük, hogy a legjobb, ha meztelenre vetkőzöm – az izzadság miatt. Nem volt hideg odalenn, én mégis libabőrösen megborzongtam, amikor ott álltam Márk előtt anyaszült meztelenül. Előző nap leborotváltam az ágyékomat, hogy a szőr ne okozzon fennakadást.
– Ülj le a székre – szól Márk.
A szék hidegebb volt, mint hittem. A lábaimat átvetettem a karfákon, teljesen széttárva az ágyékomat ezáltal.
Márk aprólékos műgonddal rögzített a székhez. Időnként megkérdezte, hogy nem túl szoros-e valahol. Persze hogy az volt. De annak is kellett lennie. Néhány perc elteltével már csak a fejemet tudtam mozgatni.
Mikor Márk végzett a kötözéssel elővette a szorítót. Hosszas keresgélés után választottuk ki a megfelelő szerszámot. A szorító voltaképpen két plexilapból és egy csavarozható karból állt. A kar elforgatásával a plexilapok apránként közeledni, avagy távolodni kezdtek egymáshoz képest.