Nap sütött a tájra, a föld pázsitjára...

Nap sütött a tájra, a föld pázsitjára. Mindent beragyogott, tavasz volt.
Kinéztem egy pillanatra az ablakon, majd vissza az útra. Lassan vezettem, nem siettem.
Csendben ültél mellettem, egy telefonszámot kerestél a táskádban, de nem lett meg.
A rádiót hallgattuk, kellemes zenék csendültek fel.
A faház felé tartottunk a hegyekbe ahol, majd együtt töltjük a hétvégét.
Madonna új szám csendült fel, dudorászni kezdted... Time goes by so slowly...
Mosolyogtam majd egy gyors csók csattant el, kezedet a combomra tetted.
Jólesett az érintésed. Tovább vezettem, közben néha az arcodra néztem.
Bevettem a könnyed kanyarokat, olykor sebességet váltottam.
Egy nagyobb jobb kanyar jött, enyhén dőltél felém, kezed, pedig felcsúszott a combom tövéhez.
Egy pillanatra megérintetted férfiasságom akaratlanul. Rád is néztem, huncut pillantásaid véltem felfedezni, de újból előre néztem.
Jobb kezemet a combodra helyeztem. Rövid szoknya volt rajtad, így finom meztelen bőrödet érinthettem.

Két ujjammal cirógattam egész a térdedtől, ameddig a szoknyád ért.
Szemeimmel az utat néztem továbbra is, de már jól ismertem szinte minden pontodat.
Rátetted a kezed az enyémre, majd ujjaiddal fogtad át.
Mire készülsz, kérdezted?
Én csak vezetek kedvesem, válaszoltam ártatlan arccal.
Majd kicsit erősebben fogtam meg a combod.
Lehajoltál, hogy levedd a szandálod, kezem, pedig betéved a szoknya alá, érintve a fehérnemüd finom anyagát.
Visszahelyezkedtél, a kezeid, a sliccem körül jártak.
Ugye nem gondoltad komolyan? Kérdeztem kicsit izgatottan.
Nem válaszoltál, lehúztad a cipzárt, majd elővetted már félig merev férfiasságom.
Egyik kezeddel, kezdted el finom mozgatni, le és fel.
Én, pedig lassítottam, kicsit félve, nehogy valami gond legyen.
Ne izgulj, mondtad, halkan, majd ajkaidat éreztem, amint ráfonod merevségemre.
Erőteljes sóhaj fogott el, de figyeltem tovább az utat.