Igazi Szerelem...

Itt van pár fontos dolog, amit nem árt tudni. Mind a ketten imádunk focizni, és a két legnagyobb rivális csapatnál játszunk, vagyis csak játszottunk. Egyik nap bejelentették anyuék, hogy elköltözünk, meg hogy az ottani csapathoz már fel is vettek, mert az edzőmmel elintézték. Nagyon meglepődtem, és nagyon szomorú voltam, mert ilyen jó csapat, mint ami itt volt, nem lesz még egy. Még csak ezután jött a nagy hír, a legnagyobb rivális csapatba vettek fel, de hát bekell ismernem jó csapat, de féltem mert tudtam nem fognak szívesen látni. Ennek ellenére a csapat majdnem minden tagjával jól kijöttünk, és befogadtak kivéve azt a lányt, akivel a legnagyobb ellenségek, vagyis hát riválisok vagyunk, bár ez nem volt meglepő :))
Na akkor kezdem.

Egy esős péntek délutáni napon volt az első edzésem az új csapatnál. Izgatottan készülődtem. Megállt a kocsival anya, kiszálltam és elindultam a pálya felé mikor beértem az öltözőbe az edzőnő bemutatott mindenkinek. A csapatból szinte mindenki kedvesen fogadott, és egyenként bemutatkoztak ők is. Persze annyi nevet megjegyezni egyszerre nem igazán sikerült. Az a nagy riválisom, a csapatkapitány volt, akit Orsinak hívták, és elég szép lány volt. De még köszönni sem akart, csak amikor az edző rászólt.

Mindenki felöltözött, és el kezdtünk bemelegíteni: futottunk 4-5 kört a nagypálya körül, majd következtek a nyújtó gyakorlatok. Az edző azt akarta, hogy a két legjobb focista jól kijöjjön, ezért az Orsi lett a párom, letérdelt, a vállára tettem a lábam és nyújtottunk, majd fordítva. Aztán jöttek a kapura rúgások. Majd passzolgatni kellett pontosan és gyengén eleinte így is tettünk. Majd a passzolgatások egyre erősebbek lettek a végén, már teljes erőnkből rúgtuk, míg a végén fejbe rúgott. Az edző rögtön odajött, és elkezdett kiabálni velünk. Büntetésből ott kellett maradnunk a pálya melletti házban, ahol a győzelmeket vagy bármi hasonló dolgot szoktunk ünnepelni, és ki kellett takarítanunk.

Szép lassan szinte mindenhol kitakarítottunk, majd maradt a mosogatás, miközben én mosogattam, ő törölte a tányérokat, poharakat meg mindent. Egyszer csak megszólalt.
– Nagyon csúnyán bedagadt az arcod, le kéne jegelni – mondta, és már ment is a fagyasztóhoz.