Gypsy girl 3. rész

Ahogy az ötvenedik évem felé közeledtem egyre több időt töltöttem a hegyekben lévő vityillómban. Nagyon jól éreztem magam itt, igaz a házban minden megvolt, ami a kényelmem, és a szórakozásom biztosította. Élveztem a magányt, a csendet, és a semmittevést. Egy májusi délután a kapucsengő éles berregése zavarta meg a délutáni sziesztámat. Meglepődtem, erre nagyon ritkán járt ember, kíváncsian nyitottam ki a kaput. Egy huszonöt év körüli cigány nőt láttam, aki rozzant kerékpárját támasztotta és erősen liheget. – Tessék, kit keres – kérdeztem mogorván.
– Én vagyok az Zsolti bácsi, nem ismer meg – vigyorgott bárgyún
Nem sokan szólítottak Zsolti bácsinak, döbbenten ismertem meg az évekkel ezelőtti "barátnőmet".
– Atyaúristen Rozi te vagy az. Gyere, be mesélj mi történt veled. Nagyon régen láttalak.
Leültettem a nappaliban, egy hideg itallal, amit egy húzásra megivott.
– Mi járatban erre Rozikám? – ültem le vele szemben.
– Nagyon nagy bajban vagyok Zsolti bácsi, már csak maga segíthet.
Csak úgy dőlt belőle a keserűség, megtudtam, hogy férjhez ment ahhoz a fiúhoz, akit szeretett. Született három gyerekük, egész jól éltek, aztán beütött a baj. Férjét jogerősen öt évre ítélték rablásért. Ő itt maradt a három gyerekkel szinte egy fillér nélkül. Dolgozni nem tud elmenni a három gyerek mellett, igaz munka sem igen van, és sajnos amikor kiderül, hogy roma nem szívesen alkalmazzák. Mindennek a tetejébe a gyámügy elvitte mind a három gyereket, otthonba kerültek, és csak akkor kaphatja vissza őket, ha rendezettek az itthoni körülményei.
– És én miben segíthetek – érdeklődtem gyanakodva.
– Bármilyen munka, bármi amivel pénzt lehet keresni. Takarítok, ha kell kapálok a kertben, mindent megcsinálok.
Nagyon elesetnek és kétségbe esetnek tűnt, tudtam bármire hajlandó, hogy pénzt szerezzen. Úgy döntöttem teszek egy próbát vele, meddig hajlandó elmenni. Bár ahogy visszaemlékeztem régen sem volt gátlásos.
– Hát Rozi sajnos nem tudok segíteni – válaszoltam hosszas gondolkodás után. Adok néhány ezer forintot, remélem ez valamit enyhít a gondodon.
– Zsolti bácsi én nem alamizsnát kérek, én meg akarok dolgozni a pénzemért – válaszolta önérzetesen.