A telekszomszédom

A szomszédos telek egy magányos asszonyé volt, gyakran láttam őt, amint a kertjében gyomlálgatott, vagy locsolta a veteményesét. Nem volt semmilyen kapcsolatunk, köszöntünk egymásnak, csak annyi. Előfordult, hogy barátságosan beszélgetést kezdeményeztem volna, de udvariasan ugyan, ám amilyen hamar lehetett berekesztette a beszélgetést velem. Ő sose kiabált át nekem a kerítésen, hogy jó munkát szomszéd, vagy semmi olyasmit, amit telekszomszédok mondogatnak egymásnak. Nem tartozott a nőhöz senki, sosem volt vele se férfi, se . Középkorúnak néztem, vagy legalábbis tőlem egy tízessel lehetett idősebb. Csinos nő volt egyébként, különösen a nagy kerek mellei keltették fel az érdeklődésemet, (bár sose vetkőzött le annyira, mondjuk még fürdőruhára se, hogy kellően legeltethessem a szemeimet rajta). De azért legeltettem persze, gondolatban meg – megsimogattam. Ám a viselkedésével egyértelművé tette, hogy nem tervez semmilyen kapcsolatba lépni velem, így aztán leszoktam róla, hogy szólítgassam, csak köszöntünk egymásnak. Most, hogy apám már ennyire megöregedett, hogy nem tudta gondozni a kertjét, gyakrabban kijártam én, hogy a tavaszi metszést, a lemosó permetezést elvégezzem az öreg helyett. Vagy ami éppen aktuális volt. Locsolás, ez, az. Szívesebben lejártam volna a stégre pecázni, de arra már nem maradt időm, mert a kert elég sok munkát adott. Most meg különösen összegyűlt nekem, szóval egyik szerdára kivettem egy nap szabadságot, és már kora reggel a hőség előtt neki kezdtem a munkának. Jól haladtam vele. Az összes többi telek üres volt, nyugalom volt, hihetetlen csend honolt a víz fölött. Az éles napsütésben még a madarakat se hallottam csicseregni a parton, pedig a fecskék akkor is cikázni szoktak, nem csak az alkonyi órákban. Már órák óta ment a munka, mire befejeztem végre. Elfáradtam tőle. Lehúztam gamról a felsőruházatomat, próbáltam lavórban lemosni magamról az izzadtságot, de csak folyt bele a gatya – korcomba a szappanos víz, meg végig a lábszáramon, mégis úgy éreztem, hogy a bőrömet szurkálja a permetezőszer párája továbbra is. Hírtelen elegem lett az egészből, a permetléből, a hőségből, a folyamatos munkából. Miután jobban haladtam, mint terveztem, megengedtem magamnak egy kis lazaságot. Fölakasztottam a lakatot a kapura, habár üres volt az egész utca, de a megszokás fölakasztatta velem, s indultam lefelé a partra, hogy megmártózom egyet a jó hűs vízben. Nem olyan nagy víz, egy felduzzasztott hegyi patak, de itt a völgyben jól kiszélesedett a medre, majdnem igazi tó lett belőle. Odaérve a partra, egy bokor mellett állva épp tolom le a nadrágomat, hogy most akkor mindjárt belevetem magam a hűs vízbe, amikor valami asszonyi kacagást sodort oda a szél. Elsőre azt hittem, csak képzelődöm, hiszen senki nem volt a környékben. Amint a bokor ágai közül előnyújtottam a fejem, észrevettem, hogy a parton, a stégtől nem is messze a lombok árnyékában ott viháncol két nő. Még vizesen csillogott a bőrük, ahogy kimásztak a partra. Nem volt rajtuk semmi, csak az a csillogó víz. Mintha lelakkozták volna, a bőrük úgy ragyogott a szűrt fényben. Dombok, ívek, völgyek – nem bírtam elszakítani a tekintetemet. Egyikőjük felkapott a földről egy sárga törölközőt, és megdörzsölte a haját, s ahogy lendületesen mozgatta a törölközőt a fején, úgy himbálózott lengett két kerek melle. Csodálatos látvány volt, ahogy az a két halom imbolygott. Kiszáradt a torkom, ahogy figyeltem őket. Ahogy jobban rányitottam a szemem, akkor vált bizonyossá, hogy azt a telekszomszédomat látom, amelyiknek dús kebleit már korábban is megcsodáltam. De így, mint most még sokkal jobban tetszett. Visszahúztam a nyakam, sőt a nadrágom után kaptam, hogy felveszem magamra, és elmegyek onnét, nem zavarom őket. De megállt a mozdulat félúton, és csak megint keresztülnéztem a levelek függönyén át. Nem lehetett elmenni, annyira vonzott a látvány. A sárga törölközővel a másik nőt szárítgatta, a hátát, a vállát, majd a fenekét is. Amerre eljárt, oda kis puszit lehelt, s törölgette tovább. A karjait, a mellkasát, majd a hasát is. És folytatta a puszik adagolását. Még sose láttam olyat, hogy két nő becézgesse egymást. Hihetetlenül izgatónak találtam, ahogy simogatja, csókolgatja a másikat. Lehet, hogy az is izgatóan hatna rám, ha egy férfi csinálná ugyanígy egy nővel, de most két nőt látva, még inkább ingerelt a dolog. Bár tudtam, hogy ha lebuknék, őrült lenne, hogy meglestem őket, de képtelen voltam mozdulni, a nadrágom félúton a térdemnél, s csak figyeltem őket tovább. Nagyon izgató látvány volt. Eleinte csak a telekszomszédom volt az, aki aktívan simogatta, csókolgatta a másikat, az inkább csak hagyta, magát, de azután már ő is szembefordult a nővel, és egészen finoman gyúrogatni kezdte azokat a gyönyörű melleket. Szívesen tettem volna magam is. Akkora bimbók voltak a közepén, mint egy – egy nagy szőlőszem. Előreállt hegyesen. Gyönyörűnek láttam. Az a másik nő pedig szájába fogta, és úgy szívogatta, cuppogott vele, mint egy , amikor éhesen szopni készül. S a szomszéd meg magához ölelte, rászorította mellére a társát, s úgy tartotta az ölében. Pontosan úgy, mint amikor egy anya szoptatni készül a kicsinyét. Csakhogy ez volt az egyetlen hasonlóság, mert a másik kezével nem átkarolta és magához húzta azt a nőt, hanem a fenekére téve a tenyerét, a hasát a magáéhoz szorította. Összedörzsölték a hasukat, majd kis terpeszbe állva beléptek egymás lába közé, és mindegyikőjük a másik ágyékának feszítette azt a muffot, ami leginkább egy férfitenyér után vágyakozhatott volna. Vagy még inkább az én tenyerem vágyokozott inkább ott lenni, részt venni abban a simogatósdiban. Hú, de mennyire hogy vágyakoztam közéjük. Minél inkább dörzsölődtek egymáshoz, annál inkább felemelte fejét a kopasz huszárom, mint aki szintén kíváncsi az eseményekre, s látni szeretné, mi történik a bokron túl. Egyre inkább melegem lett, s már nem az a nap perzselt, amelyiket megszűrtek a fák lombjai. Belső tűz égetett. Váratlanul a földre rogytak mindketten. Még magasabbra kellett nyújtsam a nyakam, hogy kellően odalássak, mint folytatják egymással. izgatónak találtam őket. Mindenhová sűrű csókok hulltak. A mellükre, nyakukra, a hasukra, és hát természetesen oda, a puncira is, ahová én magam is nagyon szívesen tettem volna az ajkaimat. Bizsergett a szám, beharaptam, akkor meg lüktetett, ahogy túl erősen ráharaptam. Ahogy simogatták egymást, az én kezem is lendült, végighúztam a mellkasomon. Bozontos szőreim közül előcsúcsosodott a mellbimbóm, éppen úgy izgalomba jőve, mintha bármi szerepre lehetősége nyílna. A bőrömön kiütközött a veríték, ahogy végighúztam a mellemen, a hasamon, s egyre lejjebb toltam. A köldököm alatt sűrűn gomolyog a szőr, szívesen kalandoztam közte az ujjaimmal máskor. Pár futó simogatást még a combhajlatomra is, de végül is nem lehetett kikerülni a nagy várakozót. Már olyan izgalomba jöttem pusztán a látványtól, mintha egy nő kezeit érezném a farkamra simulva, sőt úgy képzelem, hogy éppen a telekszomszédom finom ujjai azok. Az izgalom gyorsan végigfutott rajtam, beleborzongtam, amilyen finom volt. Körülfogtam a dákómat, mely forrón, lüktetőn simult a markomba. Szeretem erősen megszorítani, amitől még keményebben meredezik. Azután pedig lassú mozdulatokkal végigsimítani rajta, a tövétől egész a hegyéig. Előbb lassú, majd egyenletesebb intenzívebb húzásokkal, s minél inkább fokozódik a kéjes érzés, annál inkább felgyorsul a ritmusom. Már maximálisan kemény. Megszorítom erősebben, oly izgató, ahogy, ujjaim körülzárják, nem lazítok, nagyon élvezem. Egy pillanatra se veszem le a tekintetemet arról a két nőről, gyönyörömet fokozza a látvány, ahogy legelésznek egymás combja közt. A duzzadt makkom sima bőrét érintgetve, cirógatva egészen borzongató remegtető érzéseket élek át, élvezem. Szerteáradó gyönyörhullámok öntenek el, ahogy húzásaimat egyre erősebbekké válnak, s ettől a kéj egyre magasabbra száll. Majd eszemet vesztem annyira mélyről tör elő a velőt rázó élvezet, szabályosan rángatózik a törzsem, a lábam, a karjaim. Hihetetlenül, soha meg nem élt erősnek érzem. Legszívesebben ordítanék, vagy sikoltanék, de nem merek, csak tátott szájamon, némán préselem ki az összes felgyűlt, visszatartott levegőt, ahogy elszállok. Nem bírok talpon maradni, egyszerűen összecsuklik a térdem. Fölborultam a bokor mögött, s még ott vonaglok pár percig, mire annyira összeszedem magam, hogy fölhúzhatom a térdnél elakadt nadrágomat, és vissza se nézve, majdnem tántorogva megindulok a kertek felé. Úgy elgyöngültem, csak vonszolom magam. Sose volt még ennyire erős orgazmusom, bár számtalanszor fordultam már a saját tenyeremhez egy kis vigaszért, de ilyen felfokozott izgalmi állapotba sose tudtam hergelni magam, hogy ilyen legyen a vége. Ezek után, majd hogy nézek át a kerítésen a szomszédasszonyra? Mindig az az emlékkép fog beúszni nekem, ahogy a víztől csillogó hatalmas himbálózó melleit, elnyílt rózsaszín punciját odalenn láttam a parton, ahogy az a másik nő csókolgatta, simogatta neki. Bár nem is rossz egy ilyen emlék, ússzon csak be, hátha a jövőben több örömömet lelem az önkiszolgálásban, mint eddig.