Szerelem 1 - 3. rész

Mi a fene ez? – kérdezte Péter hangtalanul. Az előtte tornyosuló gépszörny semmire nem emlékeztette, amit addig látott életében. Talán csak azokra a szovjet Ural típusú teherkocsikra, amiknek böszme kerekén lovagolt még gyerekkorában. Nagyapja egy bányatelepen dolgozott, ahová gyakorta magával vitte a kisfiút.
– Tudod jól – felelte az arctalan alak, ólomszürke csuklyájában, és felmászott a képtelen magasságban tornyosuló vezetőfülkébe. Péter akarata ellenére követte őt – lábai maguktól mozogtak. Körös-körül a táj sivárnak tűnt és kihaltnak, a fiú életnek nyomát sem lelte. A gépszörny egy katlanban lapult fenyegető várakozással, s amikor Péter beült a csuklyás alak mellé, feldübörgött a több száz lóerőtől duzzadó motor.
Hová megyünk? – kérdezte Péter a szemével.
– A folyóhoz – hallotta a választ a fejében, és halálos rémület vett rajta erőt.
Ne
Ne

Az irdatlan kerekek mozgásba lendültek. A szennyvízcső átmérőjű kipufogók fekete, nyúlós füstöt okádtak ki magukból. A gép vicsorogva rontott keresztül az elhagyott, lepusztult vidéken, kopár hegyek, mérgezett fellegek kísérték útján. Péter karót nyelve ült. Aztán meglátta a folyó természetellenes, szürke szalagját egy végtelenbe nyúló, csipkézett ormú hegyvidék előterében.
Fordulj vissza – sikoltotta némán, és eltakarta a szemét.
– A halottak vize – mondta az arctalan, és felé fordította a fejét. Állkapcsai láthatatlan őröltek, magányos, szörnyű mosolyra húzódva. – Már megmártóztál benne.
Nem!
– Két élet – felelte a szörnyű alak. – Az új a régiben gyökeredzik. Merülj hát el most. Legyen vége.
Nem!
– A te döntésed – mondta még az arctalan, és a következő pillanatban már nem volt sehol. A gép vezető nélkül száguldott a repedezett síkság útjain. A folyó már egészen közel került.
Péter kétségbeesetten vetődött át az anyósülésről a kormányrúdhoz, ám érezte, hogy elkésett. Sem a kormány, sem a fék nem reagált mozdulataira. A fiú lehunyta a szemét. Már nem látta, amikor a szélvédőt betöltötte a rothadó, halott víz aztán a csobbanás
(minden szétoldódik szól ébredőben)
és a hőség.
Hőség.
Nagyon meleg volt.
És akkor felébredt.

Tágra nyílt szemei a ház mennyezetére meredtek, szíve vadul kalapált. Először csak a félhomályt érzékelte – későre járhatott már. Beletelt néhány percbe, mire teljesen magához tért. Akkor a rémületét bosszúság váltotta fel. Kezdett elege lenni ezekből az álmokból.