A koleszban

A koleszban hárman voltunk egy szobába, legalább is az utolsó két évben. Előzőleg a négy, illetve később a hat ágyas szobába kaptam elhelyezést, de ott más évfolyambeli csajok is voltak. Utoljára aztán hárman mentünk a "kisasszonyok" szobályába, ahogy a kolesz-dirinő nevezte a helyünket. Ez már csak azért is jó volt, mert ez kívül esett a kolesz épületén, tudni illik az egyetemi épület hátsó lépcsőháza felől van egyedül bejárás ide. Így aztán szabadok lehettünk mint a madarak. Három ilyen szoba volt ott fönn a tetőtérben egy közös wc és zuhanyzóval. Ide jobbára végzőskoruak kerülhettek, "kihalási alapon". Eredendően ezek valamikor raktárhelyiségel voltak, és csak igazándiból pár éve nyitottak itt kollégiumi szállást, mert hogy már az épületben minden hely elkelt. A Dékán úr több kollégiumi férőhelyről papolt több hivatalos helyen, így aztán ennek meg kellett nyílni, mert hogy ez a megoldás tűnt a legolcsóbbnak, talán. Építeni nem építettek újat, csak ezt a kis egykori raktárrészt alakították át, némiképp, és hozzárendelték a többi kolesz szobához. Ilyesmi hely volt másutt is egyébként, mert több tetőteret is megnyitottak, de azok az épületen belül is máshová estek... Nekünk inkább olyan kihelyezett albérlet volt ez, kolesz áron.

Sokmindenki fújt erre a helyre egyébként, tanárok és diákok egyaránt, hogy ilyen rossz, meg lakhatatlan, meg minden, de én mindenesetre nagyon bírtam a dolgot, bár hozzá tartozik, hogy szeptemberben még meg lehetett fulladni a melegtől, decemberben meg össze lehett fagyni ott a tetőtérben. Hiába sírtunk a portásoknak, mikor az egész épület fütetlen volt hétvégéken, ők nem tehettek semmit, nem tudtak nagyobb meleget lehelni a tetőtérbe, mert valamilyen más vándorágon jött a meleg ide, már amikor jött... Mi ilyenkor szét fagytunk, aztán meg kaptunk még plusz takarókat a koleszépületből, de a hálózsákot is el hoztuk mindannyian otthonról. Mindezekkel együtt is a szabadság nagyszerű érzetét ébresztette bennünk, mert hogy nincs portaügyeletes már nyolc után, kulccsal jövünk megyünk amikor csak akarunk, és nem pampog senki, hogy kit-mit viszünk fel meg hasonlók.

Valószínűleg ezér is alakult többször is úgy, hogy vizsgák után, persze némi felfűtve, a csoport itt landolt nálunk az éjszakai kóborlások zárásául.