A lovag és a sárkány

Még három megálló. Alig kések, nem lehet panasz. A női arcok körülöttem hirtelen megolvadnak, vagy csecsemő, vagy közelségét jelezve. Igen már látom is a tettes bababakocsit. A kikandikáló kék szem körbegrimaszol, aztán megállapodik rajtam. Érzem, hogy nem tisztel. Utánozom a fintorgását, mire kacarászni kezd. Ezt a mellettem ülő néni kezdi el utánozni, majd megdicsér, hogy milyen jó érzékem van a gyerekekhez. Hja. Rokonlelkek vagyunk, csak én már színesben látok. A zsebemben bizegni kezd a párom. Kötelességből felveszem, hogy hallja a metrómat. Türelmetlen. Szeretem, hogy az. Ha odaérek, megfogom a fenekét. Ez már biztos. Szép formás és utálja, ha az utcán ilyet teszek, én meg imádom, ha puffog.
Leszállás.
".. ne-hem széhgyelli.. " tör át rajtam fejjel egy anyóka hátulról. Értetlenkedve meredek a támadóra, az már további három embert elgázolt. Niki az oszlopnak dőlve élvezi a helyzetet. Szájrapuszi, bók és mosoly csere, és már száguld is velem át az aluljárón.

A szórakozóhely nyitott, előtte hatalmas kopasz jóbarát. Így elsőre egy be nem tompított bengáli tigrisre hajaz a külseje, leszámítva persze a szemfogakat és a fülbevalót. Nikinek szabad az út, nem terrorista ez látszik a fenekén. A kopasz, miután erről megbizonyosodott, természetellenesen rámforgatja a szemeit. Lehet, hogy robot?
"Szúróvágófegyver van? – lihegi a sorkérdést, mélyeket harapva az alsóajkába. Először az jut az eszembe, hogy bevallok neki egy aknavetőt az alsőnadrágomban, de aztán csak megrázom a fejem. Hátha nem ugyanúgy nevetnénk. Biztos, ami biztos azért végigtaperol, különösen kíváncsi eunuk vagyok-e. Niki bent már a színpadot nézi, és viháncol a zenével. Meg fogom fogni a fenekét.
Végre bejutok.

Nincs ruhatár, nincs pacsi, meg szevasz, csak Niki van. Jelzésképpen beleharapok a tarkójába. Sejti, hogy barát az, hozzámdörgöli magát. Fú, de észbontóan kellesz, te. Nem is éreztem az illatod úgy rohantunk. Átölelem a derekát és eszembe jut milyen ideális lenne elélvezni egyszerre.
"Menjünk a dzsungelbe! – érti félre az óhajom. – Anita is ott lesz.
Eliramodik. Elvesztem a testet, de kapok egy kezet helyette. Meleg és menjünkhaza-puha. Inni is kéne, jut eszembe, mire odaérünk, ahol akar lenni. Közben a nővérembe is belefutunk, épp az Új nyakába kapaszkodik. Azt hiszem Balázs, vagy mi a túró.
Hamar rámragad a hülyeség, de mivel Niki inkább táncol, Balázs meg inkább sötét, a pultra kényszerülök.