Cumm

Mostanában sokat gondolok a halálra. Így ötven fölött talán természetes is. Eddigre már megtapasztalja a ember a fájdalmakat, fogfájás, fejfájás, meg ezer más alakban. Átesik különböző kórházi beavatkozáson, egy-egy végtagtörésen, kisebb-nagyobb műtéteken. Ekorra már tudja, milyen mulandó az élet. Talán becsülni is megtanulja. Ki tudja?
Mindenesetre, a halált félni kezdi.

Szia, Géza bácsi! A fiatal női hang csilingelve törte szét a vasárnap délután csendjét.
Szervusz Évikém, mi szél hozott erre? Anyád, hol van? Egyedül jöttél?
Igen, csak erre jártam és gondoltam, bekukkantok.
Jól tetted! Csak éppen rossz időpontot választottál, nincs itthon senki rajtam kívül.
Sebaj, megleszünk mi itt ketten is Gézám.
Meglepve néztem rá, ivott ez lány? A sógornőm lánya volt, világéletében bácsizott, mi ez a bratyizós stílus? Nem nézett rám, csivitelve járkált a házban és ahányszor elémkerült, egy-egy ruhadarabbal kevesebb volt rajta. Ijedten próbáltam a szemébe nézni, nem tág-e a pupillája? Egyszerűen leblokkoltam. Gyönyörű fiatal nő, akkor is ha rokonlány, akkor is gyönyörű! Már csupán egyszál bugyiban volt mire képes voltam összeszedni magam annyira – erősen leplezve szégyentelen erekciómat – hogy rákérdezzek: Mit csinálsz Éva? Miért vetkőztél le?
Nem tetszem? Kérdezett vissza azonnal.
Születésedtől fogva ismerlek, nem tudok úgy nézni rád mint nőre!
Kárörvendően vigyorogva mutatott a melegítőm dudorjára: Engem nem csapsz be!
Öltözz fel ne butáskodj! Ne rángasd a nadrágom! Nehogy lehúzd már! Jajj! Ne idétlenkedj, öreg vagyok már én ilyen játékhoz!
Kétségbeesetten hátráltam, közben rángattam a melegítőmet, amit már előttem térdelve cibált le rólam. Mire a falnak ütköztem, tudatosult bennem: Úristen, ez a szájába vette!