Amikor a pokol befagy

– Szia, régen láttalak!
– 8 éve.
– Mérges vagy?
– Áááh, mitől lennék? Anyukád hívott, hogy jöjjünk ki egy hétre falura, hozzam ki a gyereket is. Jól eljátszik majd, ő meg a mama, mindenki boldog lesz. Gyanútlanul jövök kikapcsolódni, erre te nyitsz ajtót.
– De hát együtt is kikapcsolódhatunk.
– Mondd, te ezt komolyan gondolod? Ilyen pofátlan vagy, vagy ilyen hülye?
– Na jó, az, hogy kiabáljunk, veszekedjünk, az igazán nem hiányzik nekem.
– És ki nem szarja le, hogy neked mi nem hiányzik? Ennyi év után legalább ahhoz hadd legyen jogom, hogy ordítsak! Ezzel is addig kellett várnom, míg kimegy a gyerek játszani.
– Hát akkor nyugodj meg, észre fogja venni, hogy dühös vagy. Régen nem voltál ilyen harcias. Jól áll. Szép vagy, bár kicsit megasszonyosodtál.
– Azt akarod mondani virágnyelven, hogy kövér vagyok?
– Hahaha, ne légy már ilyen érzékeny. Nem. Most máshogy vagy szép, mint régen. Valahogy nőiesebb lettél, sokkal erősebb, valahogy határozottabb. Figyelj, nem tudom bepótolni amit elmulasztottam, de próbálom helyrehozni. – válaszolta csendben, lehajtott fejjel.

Tobzódtam az újra előjövő önsajnálatban, haragudtam rá. Eszembe jutott mit éreztem, mikor közölte, hogy megismerkedett egy másik nővel, és vele akar élni, mert tőle sokkal több szeretet kap. Tartottam magam, nem sírtam, annyit mondtam jó, ha így akarod. Pedig ordítani tudtam volna, könyörögni, hogy ne menjen el. Aztán azt mondta, pihentessük a kapcsolatunkat egy időre. Mintha egy villanykapcsoló volna, amit egy kézmozdulattal fel-le lehet kapcsolni.

A válás utáni első fél évben 10 kilót fogytam, és nem tudtam aludni. Kristóf tartotta bennem lelket, de így is elmerültem az önsajnálatban. A második félév már könnyebb volt, csak attól kaptam sikítófrászt, mikor valamelyik ismerőstől a sokat idézett "Holnap is felkel a nap" szlogent hallottam. A második évben kezdtem felépíteni magam romjaimból. A harmadik évben megismerkedtem egy idősebb férfival, akitől biztonságot reméltem, de a túlzott biztonság unalomba, közömbösségbe, majd szabadulni vágyásba fulladt, hát szabadultam. Nehéz volt megbirkózni a gondolattal, hogy egyedül is maradhatok, de megcsináltam.