Selyem és fiú 2. rész

(A szerelmem. Alszik. Lassan veszi a levegőt, és én nagyon szépnek látom. Pár órája csak annak, hogy a hajamba markolt, belém hatolt, simogatott, szeretgetett. Mégis messze jár tőlem, egy másik világban, abban, amit én nem láthatok, amiben nem vagyok ott... talán Párizsban jár, talán egy másik nővel... )

Másnap reggel Marie, világoskék ruhában várta a fiút.
– Drága Alex, gyere, meghívlak kávézni!
Zsombor nem szólt egyetlen szót sem, hiszen mit mondhatna? Talán a nő nem tud semmit a tegnap estéről, vagy épp ellenkezőleg, mindent tud. Mindenképp kellemetlen a beszélgetés, de nem volt más választása. A hotel mellett ültek be egy szép kávéházba.
– A kliens, mármint Virginie – látta a fiú arcán, hogy megrándul a kliens szóra – elégedett volt. Jobb vagy, mint reméltem! Az első este mindig rizikós, sokan megfutamodnak, ha komolyra fordul, bár Virginie nem új vendégem... a borravalód elküldte, tessék. – Egy borítékot adott át Zsombornak, aki lehajtotta a fejét, mint akit rászedtek, ... hogy ez előre meg volt rendezve? Visszajáró vendég? Elégedett volt? Hát mi ő? Egy prostituált? Pontosan hármat fordult a kávézó.
– Kétszáz euró van benne. Tudom drágám, hogy ez most új neked, de hidd el nincs ebben semmi rossz! Gazdag, magányos nők, akik egy kis törődésre vágynak, hogy egy szép fiatal fiú bókoljon nekik, hogy kellemes estéjük legyen. Te pedig független vagy és kalandra vágysz! Hát itt az alkalom. Bármelyik nőt visszautasíthatod, ha nem fogadod el a meghívást a lakására, akkor a kliens megérti, és természetesen nem erősködik, persze akkor borravaló sincs... Szeretném, ha tudnád, hogy ez a dolog nem teljesen legális és jó lenne, ha mindez köztünk maradna. Másrészről pedig a világ legkülönbözőbb részéről vannak klienseink, sokan csak ezért repülnek Párizsba. Vásárolnak és...

Marie nem akart többet beszélni, pedig Zsombor itta a szavakat. Magyarázatot akart, hogy ki, és miért csinálta ezt vele. Rá kellett döbbenjen: tudta, érezte, hogy erre megy ki a játék. Négyszáz eurót keresett egyetlen este alatt, persze, hogy nem kísérgetésről volt szó! Az elejétől fogva tudta, hát persze, hogy tudta. Mégis megtette könnyedén. Kár ámítania magát. Többé nem kell mosogatnia, ez majdnem annyi pénz, mint amennyit az anyja egy hónapban keres...
– Marie, nekem ez nagyon új. Ahonnan én jövök, ott ilyesmivel nők foglalkoznak, nem tudom nekem van-e gyomrom hozzá. – gyomrot mondott, de a szívére gondolt közben.