Az angol és én

A nevem Eszter, most leszek 11. – es. A kedvenc tantárgyam az angol, 5 éve, mióta Tünde tanítja. Hatodik osztályos voltam, mikor először megláttam. Akkor még hosszú fekete haja volt, zöld szeme és nagyon barátságos mosolya. Meg persze egy nagyon nagy orr, ami annyira szeretnivalóvá tette. 25 éves, frissen diplomázott, még bizonytalan nő volt. Imádtam. Rögtön ő lett a kedvenc tanárom, és mivel látott bennem tehetséget, ő is kedvelt engem. Igazából három évig nem volt semmi különleges a kapcsolatunkban. Találkoztunk órán, néha a folyosón, de nem tudtam, milyen ember ő, csak egy olyan kép alakult ki bennem, amit a képzeletem alkotott róla.

Aztán 9. osztály elején megnyertem egy versenyt, és igazán felfigyelt rám. Megkérdezte, hogy nem akarok-e beszélgetni vele, mert kíváncsi rá, hogy mi iránt érdeklődöm, hogy hová szeretnék majd menni, és hasonló tanulással kapcsolatos dolgok. Természetesen elfogadtam a meghívását, mert ekkora már valami elég különös kezdett mozgolódni bennem a jelenlétében, és akkor is, ha nem volt ott. Órák hosszat álmodoztam róla otthon. Akkoriban minden álmom főszereplője ő volt.

Megbeszéltük, hogy elmegyünk, megiszunk egy kávét valamelyik közeli helyen. Csodálatos volt minden, nagyon jól elbeszélgettünk, megtudtam, hogy nincs barátja, ugyanazokat a pasi-típusokat kedveli, mint én, szinte mindenben megegyeztünk, ugyan nem külső jegyekben. Ő kb. 175 cm, én 180, nekem szőke a hajam, neki akkorra már vörös lett. Tehát nagyon élveztük a beszélgetést, és nagyon örültem, hogy végre kiérdemeltem a figyelmét. Ezután, ha találkoztunk a folyosón mindig mosolygott rám, és úgy éreztem, van egy közös titkunk. Egyik óra után megvártam és megkérdeztem tőle, nem beszélgethetnénk-e többet, mert én nagyon jól éreztem vele magam a múltkor is. Azt mondta, hogy neki minden péntek délutánja szabad, olyankor elmehetnék hozzá, DVD-zhetünk is, vagy, amihez kedvünk van. Megkérdeztem tőle, hogy nem zavarja-e, hogy mégis fiatalabb vagyok nála 13 évvel. Azt mondta, hogy tudja, hogy érett vagyok, és más a gondolkodásom, mint a korombeli lányoknak.

Ekkor történt meg, hogy adott egy puszit. Csak az arcomra, mégis beleremegett a lábam, és majd' belehaltam az érintése okozta boldogságba.
Rengeteg péntekünk telt el beszélgetésekkel, és vagy 25 filmet nézünk meg együtt, és lassan már a legjobb barátok lettünk, de még mindig tartani kellett a tanár-diák viszonyt az iskolában, és magáznom is kellett.