Egyéjszakás kaland Erdélyben

Voltam Erdélyben, az ottani családtagjaimnál. Ennyire jól még sosem telt nekem az ott tartózkodás... Végre megtörtént, amire olyan rég vártam!
Szóval értem jött a személyszállító mikrobusz, amivel utaztam, elbúcsúztam az itthoniaktól a kapuban és beszálltam az autóba. Odabent csak férfiak ültek, akik gondolom Bp-re járnak dolgozni, és hazalátogattak húsvétra. Először furcsa érzésem támadt és kicsit kiszolgáltatva éreztem magam, bevallom, kicsit féltem is, de ez az érzésem rögtön alábbhagyott, amikor elkezdtek viccelődni és "ízes", népies tájszólásban bókokat intéztek hozzám. Ki-ki egy kávéra, üdítőre akart volna meghívni, volt, aki táncolni szeretett volna velem, egyikük még egy night-klubba is magával vitt volna... Bókjaikra lehetőségeimhez mérten illedelmes elutasítással válaszoltam.

A sofőr volt az egyedüli olyan fiatalember, aki úgy igazán bejött nekem az egész társaságból. Szőkésbarna haj, barna szemek, intelligens, jó modorú fiatalember volt. Úgy jött ki a dolog, hogy pont én ültem mellé előre, mellettem még ült egy férfi, így hárman ültünk az első üléseken a tágas belsőterű mikrobuszban. Elég kevés volt ott a hely, ezért a lábam nagyon közel volt a sebességváltóhoz, és mivel neki elég sokat kellett "odanyúlkálnia", gyakran "véletlenül" is megérintette a lábamat. Egész úton szinte csak velem beszélgetett, érdeklődött, aztán egyre inkább elkezdtünk angolul társalogni, mert azt a többiek nem értették. Egyszer aztán félreérthetetlenül áttévedt a sebváltóról a keze a bal combomra és elég sokat elidőzött rajta... :D Én megsimogattam a karját, ezzel tudatva vele, hogy nincs ellenemre, amit csinál. Szerencsére este volt és sötét, így a jobb oldalamon és hátunk mögött ülő többi férfi nem vett észre a kis játékunkból semmit és ők továbbra is szédítgettek a bókokkal, mire én óvatosan mindegyiket leszereltem. Egyedül B. – al foglalkoztam, megfogta a kezem és simogatta, én már gondolataimban rég máshol jártam és éreztem, hogy hamarosan fel fog forrósodni körülöttünk a levegő...

Amikor megálltunk egy pihenőhelyen, szándékosan nem szálltam ki és őszintén szólva nem nagyon érdekelt, hogy a többi utas mit fog észrevenni és mit nem. Reménykedtem benne, hogy történni fog ott, akkor valami, ami garantálni fogja nekem az estének a "kimenetelét".