Farsangi buli

Nem sok kedvem van az egészhez, de a barátok sorra hívogattak egész délelőtt, úgyhogy nem maradhatok itthon. Megígértem, hogy ott leszek a farsangi bulin.
Felveszem a ruhát és a kiegészítőket, és megállapítom, hogy a kölcsönzős csajnak igaza volt: tényleg olyan, mintha rám öntötték volna. A tükörből a Batman-filmekből ismert Macskanő néz vissza rám. Kicsit hülyén érzem magam talpig bőrcuccban, de legalább volt értelme a fogyókúrának – no és persze a szabás is csalóka, nyújtja az alakomat. A fejrészt egyelőre leveszem, a városi tömegközlekedésben kicsit kirívó lennék vele... A kabáttal együtt már divatos fekete bőrnadrágnak tűnik az alsó rész. A táskámat ezúttal itthon hagyom, csak kolonc lenne. Mi kell még? Kulcs, és indulás.

Fél óra múlva ott állok az ajtóban, a török háremhölgynek öltözött Linda örömmel üdvözöl és beljebb tessékel az előszobába. A magammal hozott a kezébe nyomom, kabátom fogasra kerül, a macska-fejfedőt helyére igazítom a tükörben. Neki is tetszik a szerkóm, egymásra mosolygunk.
Kicsit késve érkeztem, már mindenki itt van a haverok közül. Az arcok zöme ismeretlen, legalábbis első ránézésre – a forgatagban akad puncsot iszogató gumimaszkos szörnyeteg, Pocahontassal csevegő Winettou, borostás Tomb Raider (a méretes műmellekkel Józsi nagy sikert arat), szürkeruhás Gandalf, Superman és még Garfield is. Ő éppen lasagne-t eszik. Miközben próbálom kitalálni, ki kicsoda, valaki megérinti a karomat hátulról. Megfordulok, egy Zorro mosolyog rám. Ismerős ez az Zorro...

– Szia Miaú! – mondod tréfásan.
– Szia Róka! Jól áll neked a kalap. Hát a kardod? – kérdezem. Veszed a lapod.
– Az a hüvelyben van a legjobb helyen...
Felmarkolsz egy poharat és kérdőn az almalére mutatsz, bólintok. Te maradsz a jól bevált kólánál.
– Azt hittem, csak holnap jössz vissza – mondom kortyolgatás közben.
– Lóhalálában jöttem!
– Szegény paci...
– Egy táncot hölgyem? Olyan jól mutatnánk együtt, mindketten feketében vagyunk – vigyorogsz.
– Ó köszi, de a tánc nekem sem az erősségem...
– Hála az égnek, ezt megúsztam! Bajban lettem volna, ha igent mondasz – törölgeted a homlokod túlzó gesztusokkal.
Házigazdáink figyelmet kérnek, bejelenteni valójuk van. A turbános szultán szerepében tetszelgő Zoli neje mellé áll és átöleli, kíváncsian várjuk a közlendőt, bár én már sejtem.
– Szóval az a helyzet, hogy kicsiny családunk bővülni fog – ragyog Linda arca. – Kisbabát várunk!